Siwon Na Rae Hangeng Soo Mi Kyu Kage Zhou Mi
Igyekeztem nem
megmutatni a valódi énemet, mert akkor tuti repülök az iskolából, de nem
akartam, hogy itt legyen…
- Éppenséggel igen. Nem
értem, minek kellett még egy diákot felvenniük, így is voltunk elegen?!
- Siwon, nyugodj le! Ez így nem lesz jó…
- Mégis mi bajod van velem? Nem is ismersz…
- Jobban ismerlek, mint
gondolnád. Ezért is örülnék, ha eltűnnél innen.
- Hogy mondhatsz ilyet?
- Nem mindegy? Csak
menj el!
- Azt hiszed, hogy egy kis morgástól megfutamodok? Minden egyes
iskolában el kellett viselnem, hogy ujjal mutogatnak rám, mert nem olyan
vagyok, mint ők. Állandóan azt hallgattam, hogy kinek miből van meg a legújabb
verzió, ki kivel kavart… elegem van belőle, nem fogok tovább tűrni! Szóval, ha
nagyon cseszegetni akarsz valakit, akkor keress mást, mert én erre nem vagyok
vevő. Világos?
- Ejj, de felvágták a nyelvedet! Hagyd békén a bátyámat, légy jó
kislány, és tűnj el!
- Ez most komoly? Le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok…
ugyanaz a bunkó stílus, ugyanaz a lekezelő tekintet…
- Néztél már tükörbe, mikor dühös vagy… vagy úgy egyáltalán?
Nagyon csúnya fejet tudsz vágni… bár alapjáraton sem túl szép.
- Mond csak, úgy nézek ki, mint akit érdekel a hozzád hasonlók
véleménye? Mert akkor sürgősen menj el és vegyél szemüveget.
- A húgomat hagyd békén!
- Hozzá se nyúltam… és nem is szándékoztam.
- Ne is, mert velem gyűlik meg a bajod.
- Siwon, Soo Mi, elég legyen! Hagyjátok őt végre békén, nem így
kéne köszönteni.
- Ti komolyan nem fogjátok fel, hogy… hagyjuk a francba az
egészet! Mondhatok én bármit, olyan, mintha a falnak beszélnék…
- Siwon, gyere velem! Most!
-Minek?
- Beszélnünk kell, sürgősen.
- Ha arról, amire gondolok, akkor nem érdekel, nem fogom
megváltoztatni az álláspontomat.
- Pedig jobban tennéd…
- Kage, légy szíves ebbe ne szólj bele!
- Miért ne? Ez az egész osztályt érinti, aminek; tetszik vagy
sem; én is része vagyok. És mellesleg nekem nagyon szimpi, mivel neked is be
mert szólni. Szerintem csak ti ketten, a Choi tesók vagytok ellene.
- Nekem nincs vele bajom, elég okosnak tűnik, hogy maradhasson.
- Csatlakozok, örülnék, ha velünk lenne.
- Szintén. Belevaló lányka.
- Látod, Kyut is beleszámolva öten már vele vannak.
- Akkor majd átmegyek a B-sekhez.
- Ott is vannak elegen, és egyébként sem bírnád sokáig a tigr…
Hyukieék társaságát.
- Ha csak rajtam múlik az osztályotok békéje, akkor akár én is
átmehetek…
- Ilyen könnyen nem adhatod meg magad!
- Nem megadás, csak… utálok veszekedni. Szeretnék egy nyugodt
iskolaévet végre, ahol nem piszkálnak, nem nyafognak folyton a fülembe… és nem
kell ilyen egoista idiótákat hallgatnom.
- Ezt nem mered még egyszer mondani, igaz? – közelebb léptem
hozzá.
- Most meg kéne ijednem? – mélyen a szemébe néztem, nem
engedtem, hogy elnézzen.
- Jobban tennéd, nem szoktam viccelni. – még közelebb mentem.
- Képes lennél megütni egy lányt? – nem hátráltam, vártam, hogy
mit tesz következőnek.
- Az lennél?
- Ch… hogy te milyen kedves vagy…
- Ne akarj felhúzni…
- Miért? Gyerünk, mutasd meg, hogy mit tudsz?!
- Ne kezd…!
- Mit? – néztem rá értetlenül – Nem csinálok semmit.
- Fejezd be! – a falnak löktem és a feje mellett a falba
ütöttem.
- A falnak nem fáj… az csak egy fal.
- Azt mondtam, hogy hagyd abba! – elkaptam a nyakát, de még nem
szorítottam meg.
- Siwon, elég lesz! – a vállára tettem a kezem.
- Nem, meg kell tanulnia, hogy velem nem szórakozhat!
- Mert te mit csinálsz vele? Egy lánynak sem tudnál ártani, csak
a szád nagy! Engedd őt el, most!
- Mert ha nem?
- Akkor sajnos repülsz a suliból.
- Nem téged kérdeztelek. – elkezdtem szorosabban tartani a
torkánál.
- Siwon, ez már kicsit sem vicces. Ereszd el!
- Ehz… mégh…
- Mi? Gyerünk, mond csak ki…! – még jobban szorítottam.
- Ehz… mégh…shemmih… - egy pillanatra elsötétült minden, aztán
hirtelen mintha százszor erősebb lettem volna. Nem értettem, hogyan, de
sikerült megfognom a csuklóját, és teljes erőmből megszorítani…
- Te…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése