5. rész

Eun  Siwon   Lee úr *  Kage  Siwon  Soo Mi

            Mivel a tanárnőnk családi okokra hivatkozva pár napra elhagyta az iskolát, és a másik töri tanárnak óraütközése volt, így a mi duplánk elmaradt… hál’ Istennek! Nem bírtam volna még azt is végigszenvedni. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elindultam vissza a fiúk hálórészlege felé…

Mikor az udvarra értem, egyből szemet szúrt a fura fekete ruhás alak, akinek a karját Siwont fogta…

   - Róka, ugye tudod, hogy engedély nélkül nem hozhatsz be idegeneket?

   - Nem én hoztam be, itt volt.

   - Mivel tudod bizonyítani?

   - Engedj el, kérlek…

   - Nem lehet, velem kell jönnöd. Miattad nézett az egész osztályom hülyének.

   - Nem hinném, hogy ő kell hozzá…

   - Ebbe te végképp ne szólj bele!

   - Tudod, hogy kezd zölden izzani a szemed?

   - Kérlek szépen, engedj el! Még nem lenne szabad itt lennem…

   - Még? Ezt hogy… azt ne mond, hogy te vagy…

   - Örülnék, ha nem rébuszokban beszélnétek…

   - Nem tudom, mire célozgatsz, de inkább eressz el végre!

   - A szemed…

   - Azt mondtam, hogy engedj el!!

   - Itt meg mi folyik?

   - Tanár úr, mi csak…

   - Siwon, engedd őt el, és vonuljatok vissza a szobáitokba.

   - Igenis…

   - Értettem.

***

            Megint ugyanaz az érzés fogott el, mint a toronyban. Mégis ki ez a lány… már ha az egyáltalán. Lehetséges lenne, hogy ő az új… Na Rae? De ha ő, akkor miért nem fedte fel magát és miért nem jött velem? Holnap úgyis találkoznánk, akkor most miért…? De ha nem ő, akkor mégis ki?

   - Min gondolkodtál el ennyire?

   - Kage, te meg mit… Kyutól jössz?

   - Ez neked újdonság? De én kérdeztem előbb.

   - Nem hagy nyugodni a délelőtti dolog. Ráadásul nemrég megint láttam azt a csuklyás alakot, ráadásul testközelből.

   - Mi történt?

   - Összekoccantunk. Aztán mikor el akart menni, én utána szaladtam és elkaptam. Megjelent Eunhyuk is, aztán lekezdtünk csipkelődni… a titokzatos személy pedig egyre csak azt kérte, hogy engedjem el, de én nem tettem meg, erre… nem értem hogyan, de elkezdtek izzani a szemei…

   - És ezzel mi a baj? Valószínűleg egy démon.

   - Nem tudom, olyan fura volt. Azt mondta, hogy még nem lenne szabad itt lennie. Ebből arra következtettem, hogy ő Na Rae. Bár valószínűleg tévedek, de… akkor is gyanús.

   - És ha ő az? Akkor mégsem halandó, hanem közénk való. Nincs ebben semmi rossz.

   - De van. Mert ha az, aminek gondolom, akkor távol kell tartanunk magunkat tőle…

   - Elég zavarosan beszélsz, nem tudlak követni.

   - Tudod, hogy mikor én, vagyis mi átváltozunk, akkor a szemünk smaragdzöld lesz… az övé is ilyen volt az előbb.

   - Akkor ő is gumiho?

   - Nem… Kyuhyunnak sárga szokott lenni, igaz?

   - Igen, de mié… azt ne mond, hogy hibrid?

   - Nem kizárt. De amíg nem látjuk rendesen, addig elhamarkodott lenne kijelenteni.

   - Viszont ha tényleg az, akkor itt elszabadul a pokol.

   - Az attól függ, hogy melyik énje a dominánsabb.

   - Te meg mit csinálsz itt, kettesben a bátyámmal? – karolt belém a húgom.

   - Valamit meg kellett vele beszélnem négy szem közt. És te mit csinálsz itt, csak nem Wookiehoz mész?

   - Nem hiszem, hogy túl sok közöd van hozzá. Siwon, elkísérnél?

   - Később folytatjuk. Menjünk.

Leszedtem magamról a kezét és elindultam vele a szobák felé. Közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogyha valóban ő Na Rae és valóban hibrid, akkor nehéz időszak elé néz a St. Helens. Vajon a tanárok tudják, hogy kivel van dolguk?