52. rész

Ryewook  Na Rae  tanárnő  Kage  Kyuhyun 

   - T-tessék?

   - Velem jobban jársz, mint a kínaiakkal. Soo Mit majd megnyugtatom, ha kell, rám fog hallgatni.

   - Biztos vagy benne?

   - Teljesen.

   - Akkor ez eldőlt. A többieknek is megvan a párja, gondolom…

   - Igen, mi megvagyunk.

   - Kezdjétek el, befejezni pedig házi lesz. Bármilyen technikával dolgozhattok, az eszközöket is rátok bízom.

Mind nekiültünk a nagy alkotásnak. Volt, aki festékkel dolgozott, mások inkább a ceruza mellett döntöttek. Ryewook azt mondta, hogy előbb én rajzoljam le őt, mivel lányoké az elsőbbség. Így is tettem, de közben valamiért megint elkezdtem agyalni az este történteken… nem is figyeltem arra, hogy mit csinálok, csak elvesztem a gondolataimban és közben a kezem szinte magától tette a dolgát… mikor végül elkészültem, megkönnyebbülten dőltem hátra a széken és fejemet hátra hajtva a plafont kémleltem.

   - Öhm… Na Rae… Ugye tudod, hogy nem azt rajzoltad le, akit kellett volna…?

   - Mi? – Kage hangja felé kaptam a fejem, aki az állvány mellett ácsorogva méregette hol Wookiet, hol a képemet. – Az nem leh… Ez meg mi? De én tudom, hogy őt…

   - Pedig akárhogy nézzük, ez itt bizony nem Wook.

   - Te… miért Siwont rajzoltad le?

   - Én… nem tudom. Téged akartalak, de… elkezdtem gondolkodni a tegnapi dolgokon és… azt hiszem, ezért sikerült. Annyira sajnálom, azonnal megcsinálom újból.

   - Semmi gond, nyugi. Nem kell kapkodnod, előttünk egy egész hét… mondhatni.

   - Csak ne kalandozz el, és akkor nem lehet baj.

   - Köszi, igyekezni fogok.

   - Gyerekek, az órának vége. Ne felejtsétek el befejezni következő hétre a portrékat. Sziasztok!

   - Szóval, csajszi, mesélj csak! – leültem Na Rae padjára és karjaimat keresztbe tettem mellkasom előtt.

   - Eh?

   - Tudod, hogy miről beszélek…

   - N-nem…

   - Miért Siwont rajzoltad Wook helyett? Csak nem tetszik neked? Beismerhetnéd végre…

   - Én…

51. rész

Sun Jae  Na Rae  Kyuhyun  Kage  Yesung  Ryewook  tanárnő

A csütörtök reggelünk egy laza rajzórával indul minden héten. Mint a C-sektől megtudtuk, újabban a tanár mániájává vált a páros projekt. Arckép, tájkép, csendélet... szerencsére aktra még nem vetemedett. Remélhetőleg nem is fog...!

   - Sziasztok!

   - Na Rae...

   - Én... sajnálom az estit. - lehajtottam a fejem, mert nem akartam rá nézni azok után, ami történt. -  mélyen meghajoltam Sun Jae előtt.

   - Ugyan, nem tesz se... várj, te emlékszel?!

   - Nem mindenre, de sok dologra... nem tudom, mi lelhetett, hogy megütöttelek.

   - Tényleg semmi gond, felejtsd el az egészet.

   - Bár tudnám, de nem megy. Ráadásul nem te vagy az egyetlen, akivel tisztáznom kell a dolgokat...

   - Mással is verekedtél?

   - Nem mondhatnám...

   - Akkor?

   - Siwon...

   - Oh! Így már értem, de őt még nem láttam ma. Valószínűleg nem is jön be.

   - Miért?

   - Mert...

   - Mert nem érzi jól magát.

   - Miattam van, igaz?

   - Nem, miért lenne miattad?

   - Mert... este ő és én...

   - Ahhoz semmi köze, csak egyszerű megfázás.

   - Biztos? Nem szeretném, hogy az én hibámból valami nagyobb baja is legyen...

   - Gyerekek, mindenki üljön le a helyére!

   - A kis vörös sincs, ez gyanús. Hol vannak?

   - Tudod, hogy most van a...

   - Igaz, akkor pár napig tuti nem lesznek... talán hétfőn már igen.

   - De ők is jönnének velünk a buliba holnap...

   - Ne aggódj, ott leszünk.

   - De ha betegek, akkor nem kéne inkább pihenniük?

   - Addigra biztos jobban lesznek.

   - Ha party van, akkor...

   - Akkor mi van? Inkább az órára kéne figyelnetek.

   - Elnézést!

   - Bocsánat!

   - Tehát, alkossatok párokat és készítsétek el egymás portréját.

   - De páratlanul vagyunk.

   - Akkor majd...

   - Leszek Na Raevel, a 3 kínai meg lehet együtt.

   - Ryewook... ennek Soo Mi nem fog örülni.

   - Tudom, de érted csinálom...

   - T-tessék?

Elfland (Hyori Special)

Hyori  Jin Ha  Hangeng  Leeteuk  dédnagymama  Siwon  Kyuhyun

Amint átértünk, egyből elindultunk a nagymamám házhoz. Az ősiek egyenes ági leszármazottja, így sok olyan könyve van, ami az újonnan alapított iskoláknak nincs meg. Bár a St. Helens nem ilyen, mégsem rendelkeznek az összes nekünk kellő irattal. 

Leeteuk folyamatosan mellettem maradt, nem hagyta Hangengnek, hogy a közelembe férkőzzön. Jin Ha előttünk bandukolt, a vámpír pedig mögöttünk. Éreztem, ahogy figyel, ahogy folyamatosan méreget... de igyekeztem nem foglalkozni vele. 

   - Messze van még?

   - Ne nyafogj már, pasi vagy!

   - De én nem ezért jöttem...!

   - Vissza is mehetsz, nem fogunk marasztalni.

   - Teukie, kérlek! Te akartad, hogy elkísérjen minket.

   - Igen, de akkor még nem tudtam a hátsó szándékait.

   - Kis unokám!

   - Oh... nagyi, te meg hogy kerülsz ide? Nem otthon kéne lenned?

   - Kijöttem eléd, de arra nem számítottam, hogy ilyen sokan jöttök.

   - Jin ha is egy tündér, jól jöhet a fordításhoz. A fiúk pedig...

   - Egy angyal és egy vámpír... érdekes párosítás. 

   - Jó napot, a nevem Park Jung Soo, de hívjon csak Leeteuknek. - mélyen meghajoltam az idős hölgy előtt.

   - Szervusz.

   - Csókolom, én Shin Jin Ha vagyok. Örülök, hogy egy ilyen magas rangú személlyel találkozhatok.

   - Ugyan, kedvesem, nincs ebben semmi megtisztelő. Pont olyan vagyok, mint az összes többi tündér. És téged hogy hívnak?

   - Hangeng...

   - Tiszteld az idősebbet!

   - Mert ha nem?

   - Hagyd csak, majd rájön, hogy nem a megfelelő személlyel packázik.

   - Mit tehetne ellenem egy öregasszony?

   - Nagyon is sokat.

   - Megnézem én azt!

   - Hani, elég!!

   - H-Hani?! Minek hívtál engem?!

   - Oh... é-én... csak kicsúszott, sajnálom!

   - Jin Ha, már megmondtam, hogy nem kell félned tőle, nem bánthat.

   - N-nem félek!

   - Ezért remegsz, mint a nyárfalevél?

   - Verbéna...

   - Oké, befogtam...

   - Nagyon helyes.

   - Szoktad ellene használni?

   - Eddig csak egyszer, de akkor nagyon jól jött.

   - Tudtam, hogy ügyes az én unokám. De tulajdonképp miért is kerestetek fel engem?

   - Mert... van egy hibridünk.

   - Tessék?

   - Az iskolában van egy félig róka, félig farkas lány. A gumiho énje a dominánsabb, és az ősiek közül van.

   - Az nem lehet...

   - Talán valami baj van, mami?

   - Hangeng, fejezd be!

   - Te meg...?!

   - Gyertek, a családi könyvtár a pincében van. Mit akartok vele kezdeni?

   - Elgyengíteni vagy megölni a farkas énjét.

   - Túl veszélyes, nem szabad. Egyszer már volt ilyenre példa, de akkor a hibrid meghalt. 

   - Biztos nem tehetünk semmit?

   - Van egy főzet... Viszont ha nem is hal bele egyből, akkor is olyan nagy fájdalmai lesznek, míg úgymond megtisztul, hogy saját magával akar majd végezni.

   - Azt Siwon nem hagyná, ugye?

   - Biztosan nem, annál fontosabb neki. 

   - Lemaradtam volna valamiről?

   - Pasik...

   - Siwon... Siwon... a Choi családból?

   - Igen. Talán ismered, nagyi?

   - Mintha találkoztam volna már valamelyik családtagjával. Azt hiszem, az apja volt az... Jobb velük vigyázni.

   - Miért? Nem bántana senkit. Pont ő volt az, aki ezt kitalálta.

   - Mert vérszerződésük van a vadászokkal. 

   - Hogy mi?? Az nem lehet!

   - Hidd el, az összes ősi ellenezte, de őket nem érdekelte és megkötötték. Így mindenki préda kivéve ők.

   - Nem térhetnénk a lényegre? Haza akarok menni, megőrjít ez a sok csillám…

   - Majd megyünk, ha itt az ideje.

   - Szívesen elkísérem… de nem biztos, hogy visszaér egyben.

   - É-én… elmegyek vele…

   - Te, velem? Mi ütött beléd?

   - Jin Ha, biztos vagy benne?

   - Igen…

   - Rendben, de… - odaléptem Hangeng elé és fenyegetően rá néztem – Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni, elintézem, hogy többet ne kelljen mások vérét szívnod… röviden, kinyírlak. Érthető vagyok?

   - Igen…

Megvártuk, hogy lelépjenek, aztán tovább folytattuk a keresgélést. Meg is találtuk a receptet, de dédnagymamám leszögezte, hogy csak a legeslegvégső esetben használjuk ezt, mert ez Na Rae életébe is kerülhet…

Mikor végeztünk, elindultunk haza, immár kettesben. Kézen fogva sétáltunk végig az erdőben, jól esett végre kettesben lenni.

   - Tényleg annyira zavart, hogy velem van, vagy csak megjátszottad?

   - Tényleg. Miért, talán nem hittél nekem?

   - De, csak… Sose voltál még ilyen. Mindig meg tudtad őrizni a hidegvéred, de most mégsem. Miért?

   - Mert szeretlek.

   - Teuk…

   - Nem lenne szabad, de beléd szerettem, teljesen magadba bolondítottál.

   - Ya! Engedj el!

   - Miért? Te is jó leszel nekem… egy estére.

   - Hangeng, nem megmondtam?!

   - Hogy az a…!

   - Jin Ha, gyere ide. – megfogtam a csuklóját és elhúztam a vámpír elől.

   - Nem is értem hozzá!

   - De akartál és nekem ez is elég! – már épp behúztam volna neki, mikor Jin Ha eltűnt mellőlem és Sunny nevét kiáltotta. Na Rae megint átalakult, és ha jól láttam, akkor meg akarta ölni Sun Jaet… Szerencsére sikerült elintézni a dolgokat és Siwonnal együtt indultunk vissza a lányok körletébe.

   - Vissza tudod vinni valahogy a szobába, vagy segítsünk?

   - Megköszönném, ha segítenétek.

   - Menj csak Kyu, majd én elintézem. – felemeltem a lányt és elindultam vele befelé.

   - Köszi. Mellesleg megtaláltam a receptet.

   - Tényleg? Hisz ez rem…

   - Nem annyira…

   - Mi? Miért?

   - Mert a dédnagyanyám elmondta, hogy régen nekik is volt dolguk hasonló hibriddel… pontosabban egy ugyanilyennel. A sisakvirág nem csak a farkasokra, de a fiatal rókákra is hatással van, ezért gyengült le annyira Na Rae is. Félek, hogy belehal, ha megpróbáljuk alkalmazni a főzetet…

50. rész

Korra  Donghae  Eunhyuk  Hyori  Kangin  Shindong  Jin Ha  Mr Black  Heo kisasszony

            A tegnap este történtek után nagyon féltem, hogy vajon mi lesz ma. Ráadásul angollal kezdünk, ami nem épp a kedvenc tantárgyam. Mire beértem, már mindenki bent ült és a könyvét, füzetét lapozgatta ezerrel…

   - Csak nem dogát írunk? – leültem Hyori mellé.

   - Ennél a tanárnál sose lehet tudni…

   - Igaz…

   - Sziasztok! Minden oké?

   - Abban reménykedünk, hogy nem fogunk írni.

   - Értem… jó reménykedést. Nemrég láttam és elég morcosnak tűnt, ergó tuti írat.

   - Good morning, everybody! Sit down and let’s start!

   - Good morning, sir!

   - How are you today, dear Jin Ha?

   - I-I’m fine, thanks.

   - And you, Shindong?

   - Me, too.

   - I’ve heard that there’s a new girl in the school. What do you know about her?

   - She’s a gumiho… well, not yet but „work in progress”.

   - I see. She’s in the other class, right?

   - Yes, teacher.

   - Okay, now let’s change our main topic. You have to give me an essay about mythical creatures in the english culture. The deadline is next Thursday.

   - Most komolyan…? – morcosan Hyori felé fordultam.

   - Do you have any problem with it, Miss?

   - No, I don’t. Sorry.

   - It’s okay. So, can anybody tell me some examples? Kangin?

   - Uhm… gytrash.

   - Good. Donghae, another?!

   - Well… barghest.

   - Perfect.

   - Mr Black, could you come with me for a moment? The principal wants to talk with you.

   - Sure. I’ll be back in a moment.

Természetesen amint elhagyta a termet, egyből elszabadult a pokol. Mindenki elhagyta a helyét, másokhoz csatlakozott, kiment a mosdóba meg egyéb helyekre…

   - Remélem, most már óra végéig nem jön vissza.

   - Én is, lenne más dolgom is.

   - Mégis mi? Tökivel kéne…?

   - Nem, a főzeten kell dolgoznom.

   - Milyen főzeten?

   - Hosszú sztori… nem is lényeges.

   - Már belekezdtél, fejezd is be.

   - Na Rae van a dologban, de ennél többet nem mondhatok.

   - Hibrid, és? Talán baj van vele?

   - Még nem árulhatok el semmit a dolgokról…

   - Miért?

   - Mert Siwon erre kért.

   - Szóval őt faggassam?

   - Ha akarod… de nem fogsz belőle kiszedni semmit.

   - Azt te csak hiszed, Haet is könnyedén megpuhítottam.

   - De Siwont nem érdekled, mint nő.

   - Ki tudja? Lehet, hogy ő sem tud majd nekem ellenállni, ha…

   - Nem teheted, mert… ő az új lányt szereti. Meg te egyébként is Donghae csaja vagy, nem?

   - Te ebbe ne szólj bele, Hyuk!

   - Miért? Én tudom az igazságot…

   - Milyen igazságot?

   - Azt, hogy ők… ők valójában nincsenek együtt.

   - Mi?? De nem rég még azt mondták, hogy…

   - Eunhyuk, fejezd be! Ez nem tartozik az osztályra!

   - Everybody, sit down!

   - Király, visszajött…

49. rész

Kage  Na Rae  Kyuhyun

   - Hé, minden rendben? – rögtön átszaladtam, amint meghallottam a kiáltást. – Mi történt? Valami baj van?

   - Kage… én egy… én egy szörnyeteg vagyok!

   - Ssst! Nyugi! – leültem mellé és megöleltem – Miről beszélsz? Rosszat álmodtál, igaz?

   - Nem… tényleg az vagyok… egy vadállat. Emlékszek rá, amint átalakulok… egy gumihová.

   - Nem, biztosan csak rosszat álmodtál. Néha túl valóságosnak tűnhetnek.

   - Nem hiszel nekem??

   - Ha az igazat mondanád, akkor elhinném, de ez nem az, ez csak egy buta álom volt.

   - De én tényleg…

   - Itt maradjak veled, amíg elalszol?

   - Nem kell, menj csak nyugodtan…

   - Biztos?

   - Tuti…

   - Ha baj van, akkor csak szólj, itt vagyok a szomszédban.

   - Fogok, ígérem.

   - Akkor… most már jó éjt!

   - Neked is.

Visszamentem a szobámba, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Na Rae rájött a dolgokra, így inkább átsurrantam a fiúkhoz. Bekopogtam Kyuhoz és halkan benyitottam…

   - Alszol már? – suttogva kérdeztem tőle, bedugva fejem a résnyire nyitott ajtón.

   - Nem, gyere csak. - felültem az ágyon – Valami baj van?

   - Igen… Na Rae egyre jobban kezd átalakulni… véglegesen.

   - Mi? Ezt hogy érted?

   - Tőle jövök, az éjszaka közepén felkiáltott, ijedtemben átmentem hozzá. Remegve közölte velem, hogy emlékszik rá, amint átalakul rókává.

   - De… elvileg nem kéne még neki, nem?

   - Tudom, és ez a probléma. Egyre közeledik a telihold, de a kúrát még mindig nem kezdték el… mi lesz, ha késő?

   - Nyugi, nem lesz késő. Nem kell aggódnod, elvégre is Siwon az agyasokat állította az ügyre, biztos lesz megoldás. De ha már úgyis átjöttél, akkor nem szeretnél véletlenül maradni?

   - Hm, még át kell gondolnom… naná, hogy maradok! – a nyakába ugrottam és ellöktem az ágyon. Fölé kúsztam és lassan csókolgatni kezdtem csupasz felsőtestét.

   - Én alvásra gondoltam, de… tudod mit, nem ellenkezek.

   - Felesleges is lett volna. – mosolyogva folytattam.

   - Aztán csak óvatosan. – puha hajába túrtam.

   - Vállalom a felelősséget.

   - Ez esetben csak a tiéd vagyok…

48. rész

Hyori  Na Rae  Siwon  Kage

   - Itt meg mi a fene folyik???

   - Hyori?! – amint meghallottam a hangját, egyből visszatértem a „normális énemhez”. – Ne értsd félre, ez nem az, aminek látszik!

   - H-Hyori, te meg… - ahogy lepillantottam, egyből elvörösödtem. Siwon ott feküdt alattam félmeztelenül, a felsője darabokban hevert az ágyamon… arcunkat pedig alig pár centi választotta el.

   - Én csak azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy… De visszajövök később, ha most zavarok.

   - N-nem, maradj csak. – lehuppantam az ágy végében.

   - Azt hiszem, én most megyek… Jó éjt!

   - Szia…

   - Ez meg mi volt?

   - Nem tudom… nem emlékszek semmire, csak arra, hogy… az egyik pillanatban még majdnem elsírom magam, aztán meg… aztán ránk nyitsz.

   - Értem. Ezt leszámítva minden rendben?

   - Igen… azt hiszem.

   - Akkor hagylak is aludni. A szobád ajtaját zárd be, nehogy visszajöjjön, és valami hasonló történjen.

   - Megfogadom a tanácsod.

   - Jó éjszakát!

   - Neked is, szia! – becsuktam mögötte az ajtót és egyből rá is fordítottam a zárat. Eldőltem az ágyon és az orromig húztam a takarót. Nem igazán tudtam hova tenni a történteket és akárhogy agyaltam rajta, semmi nem akart eszembe jutni… „Mégis miért tettem ezt? Siwon miért volt a szobámban?” – a különböző gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, mikor apró képek, jelenetek rémlettek fel. Ahogy kóborlok az erdőben… ahogy Siwon megölel… az átalakulás… - Hogy mi? Az nem lehet, hogy én…?! – felültem az ágyon, mert nem akartam elhinni, hogy én… - Nem!!!

   - Hé, minden rendben? – rögtön átszaladtam, amint meghallottam a kiáltást. – Mi történt? Valami baj van?

   - Kage… én egy… én egy szörnyeteg vagyok!

   - Ssst! Nyugi! – leültem mellé és megöleltem – Miről beszélsz? Rosszat álmodtál, igaz?

   - Nem… tényleg az vagyok… egy vadállat. Emlékszek rá, amint átalakulok…

47. rész

Siwon  Na Rae 

   - Várj! Mit csinálsz, ha azt mondom, hogy emlékszek? – motyogtam a takaró alól.

   - Hogy mi??

   - Jól hallottad, emlékszek. Ugyan nem mindenre, de nagyon sok dologra.

   - P-pontosabban?

   - Nem mondom el… nem csak ti titkolózhattok.

   - Mi? Akkor meg minek kezdtél bele?

   - Csak…

   - Direkt szórakozol velem?

   - Lehet…

   - Ugye tudod, hogy nem tűröm sokáig?

   - Miért? Csak ti lehettek velem ilyenek, nekem nem is szabad? – lerúgtam magamról a takarót és kimásztam az ágyból.

   - De, csinálhatod, csak akkor vállald is a felelősséget a következményeiért.

   - Ez mégis mit jelent? Talán képes lennél bántani csak azért, mert nem mondok el valamit, amit te eleve is tudsz…?!

   - Még véletlenül sem bántanálak, csak… néha belőlem is előjön az állat. – félmosolyra húztam számat és közelebb léptem hozzá.

Nagyot nyeltem és a szemébe néztem, ami smaragdzölden ragyogott. – S-Siwon, te meg mire készülsz? És miért ilyen színű a szemed?

   - Nyugi, ez nem a Piroska és a farkas története, nem foglak megenni… a fél fogamra se lennél elég. Bár szó mi szó, remek illatod van.

   - Te meg miről beszélsz?

   - Erről… - az ágyra löktem és fölé másztam.

   - H-hé, ez nem vicces!

   - Nem is viccnek szántam, tényleg kell a szíved.

   - He? Te… ez most valami fura szerelmi vallomás akart lenni?

   - Nem, én valóban a szervedre gondoltam. – megnyaltam a számat, miközben óvatosan felhúztam a felsőjét, de a melltartója szélénél nem toltam tovább. – Bár, ez is megteszi. – mutatóujjamat végighúztam mája közelében.

   - S-Siwon, kezdek félni tőled…

   - Ugyan, nem kell, nem fog fájni.

   - Miért… - elcsuklott a hangom, ahogy próbáltam nem sírni előtte – Miért csinálod ezt? Mit akarsz tőlem?

   - Már megmondtam, nem? Ezt… - tenyeremet szívére helyeztem - … vagy ezt. – lejjebb húztam a kezem.

   - Ne tedd ezt, kérlek! – elkezdtem remegni.

   - Csak nem félsz?

   - Én…

   - Szóval igen. De miért, hisz mondtam, hogy nem fog fájni.

   - Mert… mert féltem, hogy te is előhozod belőlem az állatot. – gonosz mosoly terült el arcomon. Letéptem róla felsőjét és magam alá fordítottam. – Most már kvittek vagyunk, igaz? – nevetve cirógattam felsőtestét.

   - Te kis… egész végig ezt tervezted, igaz?

   - Talán… - közelebb hajoltam hozzá – De az is lehet, hogy nem…

   - Ne játszadozz velem! – megragadtam a tarkóját és pár milliméternyire csökkentettem arcunk közt a távolságot. – Te jársz rosszabbul.

   - Itt meg mi a fene folyik???

46. rész

Hyori  Siwon  Na Rae

   - Tényleg? Hisz ez rem…

   - Nem annyira…

   - Mi? Miért?

   - Mert a dédnagyanyám elmondta, hogy régen nekik is volt dolguk hasonló hibriddel… pontosabban egy ugyanilyennel. A sisakvirág nem csak a farkasokra, de a fiatal rókákra is hatással van, ezért gyengült le annyira Na Rae is. Félek, hogy belehal, ha megpróbáljuk alkalmazni a főzetet…

   - Nem, az lehetetlen… biztosan van valami módja annak, hogy megoldjuk.

   - Nem érted, hogy nem tudnám elviselni, ha miattam meghalna?!

   - De nem fog, erősebb annál.

   - Lehet, hogy nemrég annak tűnt, de hidd el, törékenyebb, mint gondolnád. Nem bírná ki…

   - Te viszont nekem higgy! Ősi, ezért túl fogja élni.

   - Nem tudom… erre még aludnom kell egyet.

   - Rendben, nem is zavarlak tovább. Elviszem őt a szobájába, aztán én is lelépek.

   - Helyes. De vigyázz, nehogy elkapjanak.

   - Nem fognak, ne aggódj. –miután elköszöntünk, igyekeztem sietni, nehogy Na Rae felébredjen idő előtt, mert akkor megint félre fogja érteni az egész szituációt. A lábammal óvatosan belöktem az ajtót, bevittem a szobába és lefektettem az ágyra. Szerencsére nem riadt fel semmire, így óvatosan be tudtam takarni. Leguggoltam az ágya mellé és pár percig figyeltem, hogy biztosan aludjon. Mikor úgy tűnt, hogy minden rendben, felkeltem és elindultam kifelé…

   - Miért segítettél? – ültem fel nyöszörögve az ágyon.

   - Mert… Aludj inkább, szükséged van rá.

   - Tudni szeretném, hogy mi történik velem az utóbbi napokban?

   - Ha most alszol, akkor megígérem, hogy amint eljön az ideje elmondok mindent.

   - De én most szeretném…

   - Akkor nem tudnál nyugodtan pihenni.

   - Így sem tudok! Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mi van, ha komoly a probléma? Mi van, ha… ha halálos? Még nem akarok meghalni!!

   - Nyugi, semmi ilyenről…

   - Akkor miért nem mondod el?? Miért titkoljátok előlem mind? Te, a többi, diák, a tanárok… mindenki!

   - Erről szó si…

   - Akkor mond el végre, hogy mit akartok előlem elrejteni?!

   - Nem lehet…

   - Miért?

   - Mert… nem, nem mondhatom el, sajnálom.

   - Ez esetben takarodj a szobámból! Nem akarlak itt látni még egyszer!

   - De…

   - Azt mondtam, hogy tűnés!! – visszadőltem és a fejemre húztam a takarót.

   - Rendben, ha ezt akarod… Jó éjt!

   - Várj! Mit csinálsz, ha azt mondom, hogy emlékszek? – motyogtam a takaró alól.

   - Hogy mi??

45. rész

Na Rae  Siwon  Kyuhyun  Hyori

   - Azt mondtam, hogy engedjetek el!! – egy teljesen új érzés kerített hatalmába, amitől még erősebb lettem és ki tudtam törni börtönömből.

   - Siwon, ugye csak rosszul látom azt, hogy…?

   - Sajnos nem, most jön a nehezebb feladat… Kyu, gyere és segíts!

   - Oké, mit csináljak?

   - Fogd le, ha kell.

   - Rendben…

   - Ugye nem képzelitek, hogy tudtok ellenem bármit is tenni?!

   - Na Rae, figyelj rám, kérlek! Hagyd, hogy segítsek és akkor senkinek nem lesz baja.

   - Itt egyedül neked lesz, ha nem szállsz le rólam, de baromi gyorsan!!

   - Na Rae, kérlek, nyugodj meg.

   - Miért kéne? Most vagyok csak igazán szabad.

   - Siwon, én tudok rajta gyengíteni, de azzal Kyut is károsíthatom, ha a közelben marad. Így is vállaljam?

   - Addig megyek és megnézem, hogy mi van Sunnyval. Az már elég távol lesz, ugye?

   - Remélhetőleg…

   - Onnan figyellek majd titeket, ha gáz van, azonnal jövök.

   - Rendben. – amint Kyuhyun elég messzire került tőlünk, azonnal sisakvirágokat kezdtem növeszteni a lány körül.

   - Nee~, ne tedd ezt! Te megátalkodott boszorka!

   - Miért kapom ezt meg ma már másodjára?

   - Hogy az a… azonnal fejezd ezt be!!

   - Nem tehetem, csak ártanál másoknak… és önmagadnak is.

   - Mióta érdekel az téged, hogy mi van velem?

   - Amióta az iskolatársam vagy.

   - Na Rae, kérlek, figyelj rám! – közelebb léptem hozzá, visszaöltöttem emberi formámat és ismét igyekeztem sárgás-zöld szemébe nézni – Ha hagyod, hogy segítsek, akkor Hyori visszavonja varázslatot. Bízol bennem? – leguggoltam elé és felé nyújtottam a kezem.

Nem értem, pontosan miért, de valahol mélyen belül valami arra késztetett, hogy elfogadjam a kezét, de az őrjöngeni akaró állatot nem bírtam megfékezni… - Se-segíts… - erőtlenül emeltem felé egyik mancsom.

   - Ezer örömmel. – letérdeltem, óvatosan közelebb hajoltam és szorosan magamhoz öleltem. – Minden rendben lesz, ne aggódj.

   - Köszönöm… - hangom elcsuklott, látásom elhomályosult és eszméletemet vesztettem.

   - Hál’ Istennek!

   - Vissza tudod vinni valahogy a szobába, vagy segítsünk?

   - Megköszönném, ha segítenétek.

   - Menj csak Kyu, majd én elintézem. – felemeltem a lányt és elindultam vele befelé.

   - Köszi. Mellesleg megtaláltam a receptet.

   - Tényleg? Hisz ez rem…

   - Nem annyira…