39. rész

Hyori  Hangeng  Jin Ha  Leeteuk

            Nem volt épp a legkellemesebb érzés, hogy a földhöz vágott, de nem adhattam fel. Igyekeztem kiszabadulni szorításából, de ujjai mindinkább nyakam köré fonódtak.

   - Engedd őt el!

   - Jin Ha, ebből maradj ki, kérlek!

   - Nem, Leeteuk azért küldött veletek, hogy ha kell, akkor segítsek.

   - Teuk…

   - Mi van, kéne a madárkád?

   - Nem kell, meg tudom védeni magam. – körülöttünk mindenhol verbéna kezdett kinőni. Hangeng egyből leugrott rólam és hátrálni kezdett.

   - Boszorka!

   - Nem, tündér.

   - Hyori, minden rendben?

   - Persze, de azt hiszem, hamarosan négyesben leszünk…

   - Ezt hogy érted?

   - Jön az őrangyalom.

   - Úgy érted, hogy…

   - Szóval mégsem vagy elég bátor ahhoz, hogy egyedül szállj velem szembe…

   - Nem tehetek róla, hogy megérzi, ha nagy bajban vagyok. Ezért őrangyal, a fenébe is!!

   - Annál jobb, legalább vele is szórakozhatok egy kicsit.

   - Nem, nem fogom hagyni. Mellesleg, hárman leszünk ellened, így esélyed sincs.

   - Mi?? Én nem harcolok!!

   - Jin Ha, nem kell félned tőle, nem árthat neked.

   - De téged is majdnem megfojtott…

   - Te többet tudsz neki ártani, hiszen olyan igéket ismersz, amiket csak a tündérek.

   - Akkor is, ő sokkal erősebb…

   - Legyen több önbizalmad! Nem vagy gyenge, csak félsz a benned rejlő lénytől. Ne tedd, hiszen tündérnek születtél, ezen nem tudsz változtatni… és ne is akarj!

   - De… ő egy vámpír, a verbénán kívül nem tehetek mást ellene.

   - Hyori, minden rendben?!

   - Teukie, igazán nem kellett volna jönnöd…

   - De, gyere csak nyugodtan, legalább jobban fogunk szórakozni.

   - Szórakozni akarsz? – odaléptem hozzá és megragadtam a felsője nyakát, majd felemeltem annál fogva. – Lehet, hogy angyal vagyok, de ha kell, Hyoriért ölök is! Nem érdekel, ha emiatt elvesztem a szárnyaimat és halandó leszek! Szóval baromi gyorsan szállj le róla, különben velem gyűlik meg a bajod! Világos?!

   - Nem…