46. rész

Hyori  Siwon  Na Rae

   - Tényleg? Hisz ez rem…

   - Nem annyira…

   - Mi? Miért?

   - Mert a dédnagyanyám elmondta, hogy régen nekik is volt dolguk hasonló hibriddel… pontosabban egy ugyanilyennel. A sisakvirág nem csak a farkasokra, de a fiatal rókákra is hatással van, ezért gyengült le annyira Na Rae is. Félek, hogy belehal, ha megpróbáljuk alkalmazni a főzetet…

   - Nem, az lehetetlen… biztosan van valami módja annak, hogy megoldjuk.

   - Nem érted, hogy nem tudnám elviselni, ha miattam meghalna?!

   - De nem fog, erősebb annál.

   - Lehet, hogy nemrég annak tűnt, de hidd el, törékenyebb, mint gondolnád. Nem bírná ki…

   - Te viszont nekem higgy! Ősi, ezért túl fogja élni.

   - Nem tudom… erre még aludnom kell egyet.

   - Rendben, nem is zavarlak tovább. Elviszem őt a szobájába, aztán én is lelépek.

   - Helyes. De vigyázz, nehogy elkapjanak.

   - Nem fognak, ne aggódj. –miután elköszöntünk, igyekeztem sietni, nehogy Na Rae felébredjen idő előtt, mert akkor megint félre fogja érteni az egész szituációt. A lábammal óvatosan belöktem az ajtót, bevittem a szobába és lefektettem az ágyra. Szerencsére nem riadt fel semmire, így óvatosan be tudtam takarni. Leguggoltam az ágya mellé és pár percig figyeltem, hogy biztosan aludjon. Mikor úgy tűnt, hogy minden rendben, felkeltem és elindultam kifelé…

   - Miért segítettél? – ültem fel nyöszörögve az ágyon.

   - Mert… Aludj inkább, szükséged van rá.

   - Tudni szeretném, hogy mi történik velem az utóbbi napokban?

   - Ha most alszol, akkor megígérem, hogy amint eljön az ideje elmondok mindent.

   - De én most szeretném…

   - Akkor nem tudnál nyugodtan pihenni.

   - Így sem tudok! Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mi van, ha komoly a probléma? Mi van, ha… ha halálos? Még nem akarok meghalni!!

   - Nyugi, semmi ilyenről…

   - Akkor miért nem mondod el?? Miért titkoljátok előlem mind? Te, a többi, diák, a tanárok… mindenki!

   - Erről szó si…

   - Akkor mond el végre, hogy mit akartok előlem elrejteni?!

   - Nem lehet…

   - Miért?

   - Mert… nem, nem mondhatom el, sajnálom.

   - Ez esetben takarodj a szobámból! Nem akarlak itt látni még egyszer!

   - De…

   - Azt mondtam, hogy tűnés!! – visszadőltem és a fejemre húztam a takarót.

   - Rendben, ha ezt akarod… Jó éjt!

   - Várj! Mit csinálsz, ha azt mondom, hogy emlékszek? – motyogtam a takaró alól.

   - Hogy mi??