41. rész

Hangeng  Hyori  Jin Ha  Leeteuk  *  Na Rae  Kage  Soo Mi

   - Engedj vissza!!

   - Te akartad… - eleresztettem a karját és hagytam zuhanni…

   - Hangeng!! – a legközelebbi fához léptem és az egyik sűrű lombozatú ággal elkaptam a zuhanó vámpírt.

   - Ez meleg helyzet volt. Teukie, miért csináltad?

   - Megmondtam, nem? Nem hagyom, hogy közénk álljon.

   - Nem is tudna, hiszen csak téged szeretlek! De ha Jin Ha nem kapja el, akkor komoly baj is lehetett volna belőle, aminek következményeként ki is csaphattak volna. Miattam ne legyél ilyen felelőtlen, kérlek!

   - Rendben…

   - Hangeng, te pedig kerülj el engem messzire, különben nem úszod meg egy kisebb repülő-leckével.

   - Ch…

   - Mennünk kéne, mert így sosem végzünk. Így is rengeteg iratot kell majd átnéznünk.

   - Én is veletek maradok. Nem akarom, hogy ez a… bőregér csináljon veled valamit.

   - Oké, de semmi civakodás.

   - Igenis, főnökasszony! –szalutáltam, majd adtam neki egy apró csókot.

Miután sikerült elrendeznünk a „kisebb” konfliktust, a további túra viszonylag zökkenőmentesen zajlott. Hamarosan elértünk az ősi tölgyhöz, melynek odva volt az átjáró a világomba…

***

            Az utolsó óráinknak is vége lett. Páran eltűntek az osztályból, de nem szenteltem neki különösebb érdeklődést, mert jobban izgatott az, hogy miért ájulok el folyton? Találnom kell valakit, aki meg tudja mondani…

   - Kage, zavarhatlak egy kicsit? – nyitottam be a szobájába óvatosan.

   - Persze, gyere csak be. Ülj csak le ide. – paskoltam meg magam mellett az ágyat. – Miről lenne szó?

   - Nem értem, hogy miért vesztem el az eszméletemet ilyen sűrűn. Amióta itt vagyok, mindig megtörténik. Siwon azt mondta, hogy az első pár napban minden új diák túlstresszeli magát… ez igaz lenne? Korábban még egyetlen iskolámban sem volt hasonlóra példa.

   - Nyugi, pontosan úgy van, ahogy Siwon mondta. Nincs miért aggódnod, hamar túl leszel rajta. – bátorítóan rá mosolyogtam.

   - Biztos?

   - Tuti. Ha pedig nem megy magától, akkor majd mi segítünk. Azért vagyunk itt… leszámítva 1-2 idiótát, a többiekre támaszkodhatsz.

   - Köszönöm, igazán kedves vagy.

   - Ez a barátok dolga, nem?

   - Oh… azok lennénk?

   - Te talán nem így gondolod?

   - De… vagyis azt hiszem… igen.

   - Akkor csajszi, megvan az első barátnőd a suliban. Üdv nálunk!

   - Köszi! – a nyakába „ugrottam” és eldöntöttem az ágyon. – Most már egyre jobban kezdem otthon érezni magam, hála neked.

   - Örülök, hogy a megfelelő körökhöz csatlakoztál.

   - Én is.

   - Te utolsó kis… Mit képzelsz magadról? Ellenem fordítod az egész iskolát? Ráadásul a bátyámmal kezdve…?

   - Várj, Soo Mi, te meg miről beszélsz? Nem értelek…

   - Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy a kapcsolatod Siwonnal kamu!

   - A kapcsolatom… Siwonnal? Ez meg mit jelent??