Hyori Jin Ha Hangeng Leeteuk dédnagymama
Siwon Kyuhyun
Amint átértünk, egyből elindultunk a nagymamám házhoz. Az ősiek
egyenes ági leszármazottja, így sok olyan könyve van, ami az újonnan alapított
iskoláknak nincs meg. Bár a St. Helens nem ilyen, mégsem rendelkeznek az összes
nekünk kellő irattal.
Leeteuk folyamatosan mellettem maradt, nem hagyta Hangengnek,
hogy a közelembe férkőzzön. Jin Ha előttünk bandukolt, a vámpír pedig
mögöttünk. Éreztem, ahogy figyel, ahogy folyamatosan méreget... de igyekeztem
nem foglalkozni vele.
- Messze van még?
- Ne nyafogj már, pasi
vagy!
- De én nem ezért
jöttem...!
- Vissza is mehetsz,
nem fogunk marasztalni.
- Teukie, kérlek! Te
akartad, hogy elkísérjen minket.
- Igen, de akkor még
nem tudtam a hátsó szándékait.
- Kis unokám!
- Oh... nagyi, te meg
hogy kerülsz ide? Nem otthon kéne lenned?
- Kijöttem eléd, de arra
nem számítottam, hogy ilyen sokan jöttök.
- Jin ha is egy tündér,
jól jöhet a fordításhoz. A fiúk pedig...
- Egy angyal és egy
vámpír... érdekes párosítás.
- Jó napot, a nevem
Park Jung Soo, de hívjon csak Leeteuknek. - mélyen meghajoltam az idős hölgy
előtt.
- Szervusz.
- Csókolom, én Shin Jin
Ha vagyok. Örülök, hogy egy ilyen magas rangú személlyel találkozhatok.
- Ugyan, kedvesem, nincs
ebben semmi megtisztelő. Pont olyan vagyok, mint az összes többi tündér. És
téged hogy hívnak?
- Hangeng...
- Tiszteld az
idősebbet!
- Mert ha nem?
- Hagyd csak, majd rájön,
hogy nem a megfelelő személlyel packázik.
- Mit tehetne ellenem
egy öregasszony?
- Nagyon is sokat.
- Megnézem én azt!
- Hani, elég!!
- H-Hani?! Minek hívtál
engem?!
- Oh... é-én... csak
kicsúszott, sajnálom!
- Jin Ha, már
megmondtam, hogy nem kell félned tőle, nem bánthat.
- N-nem félek!
- Ezért remegsz, mint a
nyárfalevél?
- Verbéna...
- Oké, befogtam...
- Nagyon helyes.
- Szoktad ellene
használni?
- Eddig csak egyszer,
de akkor nagyon jól jött.
- Tudtam, hogy ügyes az
én unokám. De tulajdonképp miért is kerestetek fel engem?
- Mert... van egy
hibridünk.
- Tessék?
- Az iskolában van egy
félig róka, félig farkas lány. A gumiho énje a dominánsabb, és az ősiek közül
van.
- Az nem lehet...
- Talán valami baj van,
mami?
- Hangeng, fejezd be!
- Te meg...?!
- Gyertek, a családi
könyvtár a pincében van. Mit akartok vele kezdeni?
- Elgyengíteni vagy
megölni a farkas énjét.
- Túl veszélyes, nem
szabad. Egyszer már volt ilyenre példa, de akkor a hibrid meghalt.
- Biztos nem tehetünk
semmit?
- Van egy főzet...
Viszont ha nem is hal bele egyből, akkor is olyan nagy fájdalmai lesznek, míg
úgymond megtisztul, hogy saját magával akar majd végezni.
- Azt Siwon nem hagyná,
ugye?
- Biztosan nem, annál
fontosabb neki.
- Lemaradtam volna
valamiről?
- Pasik...
- Siwon... Siwon... a
Choi családból?
- Igen. Talán ismered,
nagyi?
- Mintha találkoztam
volna már valamelyik családtagjával. Azt hiszem, az apja volt az... Jobb velük
vigyázni.
- Miért? Nem bántana
senkit. Pont ő volt az, aki ezt kitalálta.
- Mert vérszerződésük van
a vadászokkal.
- Hogy mi?? Az nem
lehet!
- Hidd el, az összes ősi ellenezte, de őket
nem érdekelte és megkötötték. Így mindenki préda kivéve ők.
- Nem térhetnénk a lényegre? Haza akarok menni, megőrjít
ez a sok csillám…
- Majd megyünk, ha itt az ideje.
- Szívesen elkísérem…
de nem biztos, hogy visszaér egyben.
- É-én… elmegyek vele…
- Te, velem? Mi ütött
beléd?
- Jin Ha, biztos vagy
benne?
- Igen…
- Rendben, de… -
odaléptem Hangeng elé és fenyegetően rá néztem – Ha csak egy ujjal is hozzá
mersz érni, elintézem, hogy többet ne kelljen mások vérét szívnod… röviden,
kinyírlak. Érthető vagyok?
- Igen…
Megvártuk, hogy lelépjenek, aztán tovább folytattuk a
keresgélést. Meg is találtuk a receptet, de dédnagymamám leszögezte, hogy csak
a legeslegvégső esetben használjuk ezt, mert ez Na Rae életébe is kerülhet…
Mikor végeztünk, elindultunk haza, immár kettesben. Kézen fogva
sétáltunk végig az erdőben, jól esett végre kettesben lenni.
- Tényleg annyira
zavart, hogy velem van, vagy csak megjátszottad?
- Tényleg. Miért, talán
nem hittél nekem?
- De, csak… Sose voltál
még ilyen. Mindig meg tudtad őrizni a hidegvéred, de most mégsem. Miért?
- Mert szeretlek.
- Teuk…
- Nem lenne szabad, de beléd
szerettem, teljesen magadba bolondítottál.
- Ya! Engedj el!
- Miért? Te is jó
leszel nekem… egy estére.
- Hangeng, nem
megmondtam?!
- Hogy az a…!
- Jin Ha, gyere ide. –
megfogtam a csuklóját és elhúztam a vámpír elől.
- Nem is értem hozzá!
- De akartál és nekem
ez is elég! – már épp behúztam volna neki, mikor Jin Ha eltűnt mellőlem és
Sunny nevét kiáltotta. Na Rae megint átalakult, és ha jól láttam, akkor meg
akarta ölni Sun Jaet… Szerencsére sikerült elintézni a dolgokat és Siwonnal
együtt indultunk vissza a lányok körletébe.
- Vissza tudod vinni
valahogy a szobába, vagy segítsünk?
- Megköszönném, ha
segítenétek.
- Menj csak Kyu, majd
én elintézem. – felemeltem a lányt és elindultam vele befelé.
- Köszi. Mellesleg
megtaláltam a receptet.
- Tényleg? Hisz ez rem…
- Nem annyira…
- Mi? Miért?
- Mert a dédnagyanyám
elmondta, hogy régen nekik is volt dolguk hasonló hibriddel… pontosabban egy
ugyanilyennel. A sisakvirág nem csak a farkasokra, de a fiatal rókákra is
hatással van, ezért gyengült le annyira Na Rae is. Félek, hogy belehal, ha
megpróbáljuk alkalmazni a főzetet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése