Siwon Na Rae
- Várj! Mit csinálsz,
ha azt mondom, hogy emlékszek? – motyogtam a takaró alól.
- Hogy mi??
- Jól hallottad,
emlékszek. Ugyan nem mindenre, de nagyon sok dologra.
- P-pontosabban?
- Nem mondom el… nem
csak ti titkolózhattok.
- Mi? Akkor meg minek
kezdtél bele?
- Csak…
- Direkt szórakozol
velem?
- Lehet…
- Ugye tudod, hogy nem
tűröm sokáig?
- Miért? Csak ti
lehettek velem ilyenek, nekem nem is szabad? – lerúgtam magamról a takarót és
kimásztam az ágyból.
- De, csinálhatod, csak
akkor vállald is a felelősséget a következményeiért.
- Ez mégis mit jelent?
Talán képes lennél bántani csak azért, mert nem mondok el valamit, amit te
eleve is tudsz…?!
- Még véletlenül sem
bántanálak, csak… néha belőlem is előjön az állat. – félmosolyra húztam számat
és közelebb léptem hozzá.
Nagyot nyeltem és a szemébe néztem, ami smaragdzölden ragyogott.
– S-Siwon, te meg mire készülsz? És miért ilyen színű a szemed?
- Nyugi, ez nem a Piroska és a farkas
története, nem foglak megenni… a fél fogamra se lennél elég. Bár szó mi szó,
remek illatod van.
- Te meg miről
beszélsz?
- Erről… - az ágyra
löktem és fölé másztam.
- H-hé, ez nem vicces!
- Nem is viccnek
szántam, tényleg kell a szíved.
- He? Te… ez most
valami fura szerelmi vallomás akart lenni?
- Nem, én valóban a
szervedre gondoltam. – megnyaltam a számat, miközben óvatosan felhúztam a
felsőjét, de a melltartója szélénél nem toltam tovább. – Bár, ez is megteszi. –
mutatóujjamat végighúztam mája közelében.
- S-Siwon, kezdek félni
tőled…
- Ugyan, nem kell, nem
fog fájni.
- Miért… - elcsuklott a
hangom, ahogy próbáltam nem sírni előtte – Miért csinálod ezt? Mit akarsz
tőlem?
- Már megmondtam, nem?
Ezt… - tenyeremet szívére helyeztem - … vagy ezt. – lejjebb húztam a kezem.
- Ne tedd ezt, kérlek! –
elkezdtem remegni.
- Csak nem félsz?
- Én…
- Szóval igen. De
miért, hisz mondtam, hogy nem fog fájni.
- Mert… mert féltem,
hogy te is előhozod belőlem az állatot. – gonosz mosoly terült el arcomon.
Letéptem róla felsőjét és magam alá fordítottam. – Most már kvittek vagyunk, igaz?
– nevetve cirógattam felsőtestét.
- Te kis… egész végig
ezt tervezted, igaz?
- Talán… - közelebb
hajoltam hozzá – De az is lehet, hogy nem…
- Ne játszadozz velem! –
megragadtam a tarkóját és pár milliméternyire csökkentettem arcunk közt a
távolságot. – Te jársz rosszabbul.
- Itt meg mi a fene folyik???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése