61. rész

Siwon  Leeteuk  Kage  Na Rae 

   - Leeteuk, mondd, hogy meg tudod menteni! Kérlek!

   - Igyekszek, de ahhoz csendre és nyugalomra van szükségem. Hagyjatok itt minket Hyorival, ti pedig menjetek innen.

   - Rendben, megyünk. – belekaroltam barátnőmbe és beljebb vittem az erdőbe. – Ne aggódj, nem lesz semmi baja, meg fog gyógyulni.

   - Te tudtad, igaz? – leültem egy kidőlt fára – Miért nem mondtad el?

   - Nem tehettem, megtiltották.

   - Jogomban áll tudni, hogy mi vagyok! Miért így kellett megtudnom?

   - Sajnálom, hidd el. De ha szabályt szegek, akkor ki is csaphattak volna.

   - Értem… vagyis nem, de mindegy. Mit nem mondtatok még el?

   - Sajnos sok dolgot…

   - Mégis miket?

   - Nem te vagy az egyetlen, itt mindenki valamilyen „szörny”.

   - Mindenki?

   - Pontosan. A három kínai, azaz Henry, Hangeng és Zhou Mi vámpírok. Kyuhyun, Yesung, Ryeowook és Sun Jae farkasok; de relatíve békésen megélnek egymás mellett. Min Ha hószellem, Jin Ha és Hyori tündérek, Leeteuk angyal. Van pár tigris Eunhyuk, Donghae és Korra személyében. Aztán ott vannak a medvék, Kangin és Shindong. Sungmin és én lidércek vagyunk. Végül, de nem utolsó sorban pedig a rókák…

   - Nem vagyok egyedül?

   - Nem, van még rajtad kívül kettő.

   - Csak nem…

   - Ha Siwonra és Soo Mire gondolsz, akkor de.

   - Istenem, mit tettem… Beszélnem kell Siwonnal, amilyen hamar csak lehet. – felpattantam Kage mellől és visszamentem Teukékhez, akik még mindig Soo Mi megmentésével voltak elfoglalva. Odaléptem Siwonhoz és a vállára tettem a kezem. – Megbeszélhetnénk…?

   - Ezen nincs mit. Nem érdekelnek a kifogásaid, csak tűnj innen.

   - Kérlek…

   - Siwon, menj vele, addig sem itt nyüzsögtök körülöttünk.

   - Oké… - felálltam és félrehúztam Na Raet is – Mit akarsz? – hátat fordítottam neki.

   - Tudom, hogy talán soha sem fogsz, de kérlek, bocsáss meg. Kage mindent elmondott és te vagy az egyetlen, akire számíthatok most, hogy tudom, mi is vagyok.

   - Nem gondolod, hogy kicsit pofátlan pont azután ilyet mondani, hogy megölted a húgomat?

   - Nem öltem meg!

   - Dehogynem!

   - Nem! Ugyan épp csak, de érzem, hogy még él. Talán te nem?

   - Nem vagyok ősi, mint egyesek…

   - Hogy mi vagyok?

   - Erre való a könyvtár, használd nyugodtan. Csak engem hagyj békén.

   - Siwon… - a háta mögé álltam és átöleltem őt – Tudom nagyon jól, hogy szörnyű dolgot tettem, de kérlek szépen, bocsáss meg most az egyszer. Csak tőled kaphatok választ arra a több tucatnyi kérdésre, ami most a fejemben kavarog. Ha tehetném, akkor visszaforgatnám az idő kerekét és leállítanám magam valahogy. Igen, ez sem a legjobb ötlet, de jelenleg nem jut jobb eszembe. Szükségem van rád ahhoz, hogy megértsem ki és mi vagyok én valójában. Bocsáss meg, kérlek.

   - Na Rae… - megfogtam mindkét csuklóját, leszedtem a derekamról és felé fordultam… 

60. rész

Hyori  Leeteuk  Na Rae  Kyuhyun  Kage  Ryeowook  Soo Mi  Siwon 

            Bekövetkezett az, amitől féltünk, Na Rae elkezdett átalakulni. Ugyan még nem teljesen sikerült neki, de már ez is bőven elég… így is képes lenne mindannyiunkat megölni, ha arra kerülne a sor.

   - Na mi van? Nem kéne a fél-hulla sráccal törődnöd inkább? Vagy várj, majd én kezelésbe veszem. – gonosz vigyorral arcomon pattantam fel a földről és egy pillanat alatt a fiú mellett voltam.

   - Hozzá ne merj érni! – mordultam Na Raere – Így is elég bajt okoztál már.

   - Neked mégis mivel? Belezavartam a testvér-szerelembe? Ugyan kérlek, béna vagy te ahhoz, hogy megakadályozz. – Siwon csípőjére ültem és felhúztam pólóját.

   - Cica, ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? – megfogtam mindkét csuklóját és félredobtam magamról. – Fajtabelit nem támadunk, nem tudtad?

   - Te meg sem közelíted az én szintemet, szakadj le rólam. – feltápászkodtam és megindultam felé… de a hugicája közénk ugrott.

   - Megmondtam, hogy ne érj hozzá!! – elé álltam és vállainál fogva a földre nyomtam, aztán ráültem. – Nem bánthatod őt, csak ha engem megölsz!

   - Hé, nem öl meg senki senkit!

   - Haver, te most szépen velem jössz. – Siwon hóna alá nyúltam és arrébb húztam. Megpróbáltam ott tartani, hogy legalább ő ne avatkozzon bele.

   - Eressz el, amíg szépen mondom!

   - Nem-nem, szépen itt maradsz. – kezeit hátra csavartam és szorosan fogtam őket.

   - Szuper, a bátyád lesz a desszertem. Előbb téged intézek el, aztán egy hosszabb játszadozás után őt. – kimásztam a lány alól, magam alá gyűrtem és torkánál fogva tartottam lent.

   - Na Rae, elég! – felülről kaptam el és elvittem egy távolabbi helyre.

   - Tegyél le, madárka!

   - Megteszem, amint lenyugszol.

   - Arra aztán várhatsz. – elkezdtem kezébe ficánkolni. Sikerült addig-addig mocorognom, míg végül kiestem szorításából és zuhantam a föld felé.

Kiszabadultam Kyuhyun fogásából, Na Rae alá szaladtam és elkaptam. – Megvagy, Cica. – vigyorogva szorongattam karjaimban.

   - Eressz!

   - Mert ha nem?

   - Akkor veled végzek előbb és ezt a húgodnak végig kell majd néznie. Vagy mégsem… – kiugrottam karjaiból és szélsebesen megindultam Soo Mi felé. Ismét a nyakát kaptam el és az egyik fának löktem. – Siwont még használhatom valamire, de téged… - egy pillanatra minden elsötétült, aztán mintha az erőm megkétszereződött volna.

   - Kyu, ide tudnál jönni? Azt hiszem, ez a te tereped…

   - Mi tör… tént… Jah, hogy már ketten van. Remek… - kitörő lelkesedéssel igyekeztem őt leszedni Soo Miról.

   - Csak nem gondoltad, hogy elrángathatsz innen? – egyetlen mozdulattal ellöktem magamtól… vagy 20 méterrel arrébb landolt nagy puffanás kíséretében. Visszafordultam a csajhoz és még jobban összeszorítottam ujjaimat nyaka körül, éreztem a pulzusát. – Hm, gyors vagy lassú halált szeretnél?

   - Engedj el, te szuka! – megpróbáltam kiszabadulni, de nem sikerült, egyre erősebben fogott, már szinte megfulladtam.

   - Tűnj el onnan!

   - Siwon, ne keveredj bele te is!

   - De a húgomról van szó. Akármennyire is idegesítő tud lenni, mégis a testvérem, ezért meg kell védenem.

   - Akkor mi lesz Na Raevel? Mindkettőt nem óvhatod, az egyiket el fogod veszíteni.

   - Nem kérhetitek azt, hogy válas…

   - Ah…!

Mind a hang irányába kaptuk a fejünket. Na Rae épp elengedte Soo Mi torkát, aki eszméletlenül csuklott a földre, aztán ő is elájult.

   - Leeteuk, azonnal csinálj valamit a húgommal!

   - Siwon, nyugi. Így nem tudok koncentrálni, menj innen.

   - De…

   - Gyere! – belekaroltam és elhúztam – Én is ugyanúgy aggódok érte, mint te, de ha ott nyüzsögsz, azzal csak hátráltatod.

   - Hogy tehette ezt?

   - Te is ilyen kontrollálhatatlan voltál kezdetben, tudod nagyon jól.

   - Akkor is, miért pont őt? Ezt sose fogom neki megbocsájtani!

   - Én sem, de most higgadtnak kell maradnunk Soo Mi érdekében.

   - Igazad van… - visszamentem Teukék mellé és csendben figyeltem.

   - Segítsek?

   - Ha tudsz… kéne pár gyógynövény.

   - Intézkedek.

Míg a legtöbben a vöröske körül sürgölődtek, addig én letérdeltem Na Rae mellé, fejét az ölembe húztam és simogatni kezdtem arcát.

Hirtelen riadtam fel. Nem tudtam, hol vagyok vagy mi történt, de rémesen éreztem magam. – K-Kage… mi…?

   - Sssst! Ne beszélj…

   - De…

   - Inkább ne. – megráztam a fejem – Most nem jó az időzítés.

   - Mit…? - egy szempillantás alatt minden lepergett a szemem előtt. Mintha valami rossz horror-filmet néztem volna végig, iszonyatos volt látni, ahogy valakit megölök. Egy szörnyeteg vagyok… egy gumiho. Felkászálódtam és odamásztam Soo Mi mellé. – Ugye nem esett nagy baja? Ugye?!

   - Menj innen!

   - Siwon… én nem akartam, te is tudod.

   - Ez az éned lehet, hogy nem… de a másik nem csak akarta, hanem meg is tette! Takarodj innen, nem akarlak látni!

   - De… sajnálom. – zokogva rogytam ismét térdre – Nem bírom tovább! Miért nem állítottatok le? Miért hagytátok, hogy ezt tegyem?! Nem elég, hogy egy szörny vagyok, még gyilkos is!

   - Leeteuk, mondd, hogy meg tudod menteni! Kérlek!

59. rész

Soo Mi  Ryeowook  Kage  Na Rae  Hyori  Kyuhyun  Siwon  Leeteuk         

Mivel hivatalosan betegnek voltam jelentve, így a napom nagyon unalmasan telt. Jóformán csak feküdtem a szobámban és azon gondolkodtam, hogy mi lenne a megfelelő ruha estére. Végül egy spagetti pántos, virágos felső és egy farmer mellett döntöttem. Bár az igazat megvallva semmi kedvem nincs elmenni, de Wookiem kedvéért mégis csatlakozok hozzájuk.

Szép lassan letusoltam, megmostam a hajam, nem siettem el semmit, hiszen rengeteg időm volt…

   - Hogy haladsz? – az ajtófélfának támaszkodva figyeltem, ahogy fel-alá mászkál a szobában egy szál törölközőben.

   - Wook… Mióta ácsorogsz itt?

   - Elég ideje, hogy mindent lássak.

   - Mi mindent?

   - Pont a lényeget. – vigyorogva léptem közelebb hozzá.

   - És, tetszett?

   - Nagyon is. Mikor készülsz el?

   - Hova sietsz? Amúgy nagyjából fél óra. A többiek kész vannak már?

   - Nem tudom, szerintem készülődnek ők is.

   - Akkor én sem fogom elkapkodni.

   - Pedig jobban tennéd, mert mi már rég kész vagyunk. – szokásomhoz híven az ablakba ültem.

   - Kage, menj már innen!

   - Csak nem zavarban vagy? Felőlem csinálhatjuk hármasban is, engem nem… vagyis tudod mit, zavarna, mert te vagy a harmadik személy. Na, csipkedd magad, nem akarunk egész este rád várni!

   - Akkor menjetek, majd csatlakozunk. Pápá!

   - Ch… - inkább leugrottam onnan és átmentem Na Rae szobájába. – Kész vagy?

   - Szia, igen. Csak a parfüm van hátra és indulhatunk is. Vagy Hyori még nincs kész?

   - Lent vár a fiúkkal együtt. De mond csak… Kinek csípted ki ennyire magad, hm?

   - Nem is… á, hagyjuk. Nekem ez a „bulis” ruha, ebben érzem jól magam.

   - Oké, csak kérdeztem. Beszéltem Wookékkal, ők később csatlakoznak hozzánk.

   - Rendben. Gondolom, odatalálnak egyedül is.

   - Nem lehet belőle problémájuk.

   - Akkor jó, felőlem mehetünk.

   - Szuper. – belekaroltam a lányba és együtt csatlakoztunk az udvaron ácsorgó csapathoz. – Meghoztam a mi kis ünnepeltünket.

   - Sziasztok!

   - Milyen csini vagy.

   - Köszi, te is.

   - Mi van fiúk, elvitte a cica a nyelveteket?

   - A tiédet mindjárt el fogja. – átkaroltam derekánál és közelebb rántottam magamhoz.

   - Ezt még ne most… - kicsit arrébb toltam.

   - Hol van a vöröske?

   - Később jönnek, Kage beszélt velük.

   - Bementél a húgom szobájába?

   - Nem volt más választásom. Nanat láttam korábban, hogy mindjárt kész, ezért egyből a tesódhoz másztam.

   - Másztál?

   - Ablak…

   - Gondolhattam volna, mindig ott jössz. Tudsz egyáltalán kopogni?

   - Az ablakon is szoktam kopogni.

   - Hagyjátok a vitát és inkább gyertek.

   - Siwon… figyelj csak. Hyori mesélte valamelyik nap, hogy mire készültök. Elkezdtétek már?

   - Ma reggel beadta neki az első adagot.

   - Volt már valami jele annak, hogy hatna?

   - Igen, nem sokkal az után, hogy megitta, egyből elkezdett átalakulni.

   - Nem azt beszéltük, hogy nem mész bele, Hyori?

   - Tudom, de… nagyon szeretnék segíteni Na Raenek. Vállalom a felelősséget a tetteimért, ha arról lesz szó.

   - Ezt akkor sem lenne szabad…

   - Teuk, tudom, hogy nem helyesled, de nem hagyom, hogy Hyo bajba kerüljön. Én fogom elvinni az egész balhét, ha valami balul ütne ki.

   - Ajánlom is, mert nem akarom, hogy miattad csapják ki a suliból.

   - Nem fognak, ne aggódj.

   - Hé, ti miért szeparálódtatok így el tőlünk?

   - Csak… mert szerettünk volna így hármasban beszélni?

   - Ne csináljátok már, együtt kéne lennünk, nem?

   - Akkor te menj előre Siwonnal, mi pedig követünk titeket. Úgyis csak te tudod, hogy hova akarsz vinni minket.

   - Pont vele… oké, gyere. – megragadtam a karját és magam után húztam. Valójában már csak alig 2 percre voltunk a helytől.

   - Hé, hova rohansz?

   - Nem egyértelmű, hogy miért koptattak le minket? Nem kellünk mi a „rózsaszín felhőbe”.

   - Ezt meg hon… - a szeme megint zölden kezdett izzani – Szóval honnan veszed?

   - Női megérzés… de ha annyira zavar, akkor akár vissza is mehetsz.

   - Nem, jó ez így. Csak furcsa volt, ahogy minden habozás nélkül belementél abba, hogy velem legyél… mondhatni kettesben. Mi lett a korábbi taszítással?

   - Ugyanúgy megvan… vagyis nem teljesen. – lehajtottam a fejem és úgy mentem tovább – Rajzon téged rajzoltalak le, én sem igazán tudom miért.

   - Tudok róla, Wook elmesélte.

   - Oh… értem… és nem lepett meg?

   - Őszintén?

   - Még szép!

   - Nem.

   - Hogy-hogy?

   - Számítottam rá, nagy benyomással szoktam lenni a lányokra.

   - Egoista!

   - Félreérted, nem direkt. Nem tehetek ellene semmit… főleg, ha olyan a lány, mint te.

   - Mint én?

   - Különleges vagy és ezt te is tudod.

   - Miért?

   - Mert… más vagy, mint a legtöbben… - egyre jobban kezdtem érezni a Hold hatását, de igyekeztem visszafojtani a feltörni akaró ösztönöket – Hamarosan mindent megértesz majd.

   - Valami baj van, nagyon akadozva beszélsz?

   - Minden oké… - lerogytam a földre és összegörnyedtem.

   - Kage, Hyori! – Siwon mellé guggoltam és egyik kezemet hátára tettem - Gyertek gyorsan, valami nem stimmel!

   - Na Rae, menj onnan! Most!

   - Mi, de miért??

   - Tűnj el, gyorsan!

   - Mi van a bátyámmal?

   - Soo Mi, most ne!

   - Nem érdekeltek, mi van vele? Mit csináltál vele, te kis…

   - Hagyd Nanat. – indákkal fogtam őt le. Hirtelen cselekedtem, nem törődve azzal, hogy Na Rae is láthatja… felelőtlen voltam.

   - Ez meg… mi a fene volt, Hyori?!

   - Engedj el, tündérke! – egyik karomat kiszabadítottam a gazokból.

   - Mi folyik itt? Nem értek semmit és a fejem mindjárt felrobban! Mi ez az egész?? – sírva ültem le, a térdeimet felhúztam és átkaroltam, fejemet pedig rájuk hajtottam. Abban reménykedtem, hogy így ki tudom majd zárni a külvilágot… de tévedtem. Valami mélyen bennem kitörni készült és nem bírtam neki gátat szabni. Egy pillanatra eszméletemet vesztettem…

   - Hyori, nézd! – mutattam a földön fekvő lány felé.

   - Jajj, ne! – odasiettem hozzá.

   - Mi van, mi ez az ijedt arc? – felültem és az előttem térdelő csajszira vigyorogtam – Talán szellemet láttál?

58. rész

Na Rae  Hyori  Siwon  Leeteuk

   - Hyori… Én… Mi vagyok én??

   - Ssst! Nyugi! Mi történt? – a földre rogyott lányt szorosan magamhoz öleltem.

   - Zöld lett a szemem…

   - Nem is az, biztosan csak képzelődtél.

   - De, láttam!

   - Nézd csak meg, nem az.

   - De… - felálltam és a tükörbe pillantottam – Ez meg hogy lehet?

   - Rosszul láttad. Hogyan változhatna a barna szem zöldé?

   - Nem tudom, de biztos, hogy az volt.

   - Ne beszélj butaságokat, inkább szedd össze magad, nemsoká menned kell órára.

   - Igaz… Köszi.

   - Nincs mit, ezért vagyunk barátok. Segítek, ha kell. – otthagytam őt a fürdőben és átrepültem Siwon szobájába. Úgy gondolom, tudnia kell, hogy mi történt.

Mikor Hyorit megláttam az ablakom előtt, nagyon meglepődtem. Nem számítottam rá, hogy amint kikecmergek az ágyamból, egyből vele találom szembe magam. Gyorsan felkaptam az első kezem ügyébe kerülő pólót és kinyitottam a nyílászárót, mert már nagyon kopogtatott…

   - Már azt hittem be se engedsz…

   - Mi volt ennyire sürgős?

   - Na Rae…

   - Mi van vele?

   - Ma adtam neki először a főzetből és nem sokkal utána elkezdett átalakulni a fürdőben. Állítása szerint zöld lett a szeme.

   - Te is láttad?

   - Igen, de nem vallhattam be neki, így azt mondtam, hogy képzelődik. Szerencsére gyorsan vissza is barnult a szeme, így hitt nekem.

   - Hogyan reagált a szerre?

   - Még nem mutatott semmi különösebb pozitívumot, de negatívumot se. Mondjuk várható volt, hogy nem az első adagtól lesz belőle csak gumiho. Türelmesnek kell lennünk és mellette lenni, ha valami baj lenne. Ez pedig főként a te feladatod lesz, szóval ma mindenképp el kell jönnöd a buliba. Vagy egyáltalán olyan állapo…

   - Igen! – vágtam rá egyből – Mindenképp ott leszek.

   - Mi ez a nagy lelkesedés? Talán…

   - Ne kezd te is! – mordultam rá.

   - Oké, nem kell leharapni a fejem.

   - Bocsi, de tudod, a Hold…

   - Tudom-tudom. Azért erre figyelj, nem kéne, hogy lebukj Na Rae előtt.

   - Nem fogok.

   - Ajánlom is, mert nem akarok takarítani utánatok.

   - Miért kéne?

   - Tudod nagyon jól, hogy milyen egy róka, ha elveszti a fejét.

   - Sajnos nagyon is jól…

   - Szóval itt vagy!

   - Teuk, miért kerestél?

   - Mennünk kéne órára.

   - Oh, tényleg. Szia Siwon, később beszélünk.

   - Szia!

   - Sziasztok! – elmentem fürdeni, hogy kicsit felfrissüljek… de folyamatosan nagyon fura érzésem volt… Valami nagyon rossz fog történni, de vajon mi?

57. rész

Na Rae  Hyori

Eljött a péntek. Mivel nem volt első óránk, így az időközben elkészített főzettel együtt átmentem Na Raehez. Hogy ne legyen feltűnő, így teába kevertem, mely nem befolyásolja a szer hatását. – Jó reggelt! – nyitottam be hozzá halkan. Még mindig aludt, ezért az italt az éjjeli szekrényére tettem és leültem az ágya szélére. Szegény lány nem is tudja, mennyit fog szenvedni azért, hogy később normális élete lehessen… vagyis normálisabb.

Mikor mocorgást éreztem mellettem, egyből elkezdtem ébredezni. – Mmm… Jó reggelt! – nyöszörögve bújtam elő a takaró alól – Mi szél hozott ilyen korán?

   - Hoztam neked teát, hátha attól hamarabb észhez térsz. A kávé nem egészséges.

   - Köszönöm, egy angyal vagy. – felültem és kezembe vettem a bögrét.

   - Nem, csak tündér. De nagyon szívesen. Hogy aludtál?

   - Meglepően jól az előző estékhez képest… Miből csináltad ezt, nagyon finom.

   - Titkos tündér recept, nem árulhatom el. – kacsintottam rá.

   - Ó, értem. Ti mivel kezditek a napot?

   - Dupla angol. Ti, ha jól tudom, akkor énekkel, az még egész laza.

   - Igen, azzal. Mond csak… láttad ma már?

   - Kit?

   - Siwont…

   - Nem, de miért kérdezed?

   - Mert olyan, mintha miattam lenne beteg… azért, amit én tettem vele.

   - Ne okold magad, nem te tehetsz róla. Egészen más oka van annak, amit csak kevesen tudnak, és nekik is maga Siwon mondta el.

   - Értem… Azt hiszem, megyek tusolni, hogy ne olyan zombi fejjel álljak az osztályom elé, mint ami most van. Csak előbb megiszom ezt a finomságot.

   - Rendben, én is megyek készülődni. – felálltam az ágyáról - Ha hamarabb nem, akkor órák után találkozunk. Kitalálhatnánk együtt, hogy mit vegyünk fel este. – intettem neki. –Szia!

   - Remek ötlet, benne vagyok. Szia! – kimásztam az ágyból és átcsoszogtam a fürdőbe. A tusolás kifejezetten jót tett nekem, mintha egy új lány jött volna ki a zuhanyrózsa alól. A tükör elé állva azonban rémülten tapasztaltam, hogy nem csak az érzés volt új… - I-itt meg mi a fene folyik? – simogattam ijedten arcomat – Mióta zöld…? Mi ez??? – félelmemben felordítottam.

   - Nana, minden rendben? – csak a bögréért jöttem vissza, de mikor meghallottam a hangját, egyből a fürdőbe rohantam.

   - Hyori… Én… Mi vagyok én??