61. rész

Siwon  Leeteuk  Kage  Na Rae 

   - Leeteuk, mondd, hogy meg tudod menteni! Kérlek!

   - Igyekszek, de ahhoz csendre és nyugalomra van szükségem. Hagyjatok itt minket Hyorival, ti pedig menjetek innen.

   - Rendben, megyünk. – belekaroltam barátnőmbe és beljebb vittem az erdőbe. – Ne aggódj, nem lesz semmi baja, meg fog gyógyulni.

   - Te tudtad, igaz? – leültem egy kidőlt fára – Miért nem mondtad el?

   - Nem tehettem, megtiltották.

   - Jogomban áll tudni, hogy mi vagyok! Miért így kellett megtudnom?

   - Sajnálom, hidd el. De ha szabályt szegek, akkor ki is csaphattak volna.

   - Értem… vagyis nem, de mindegy. Mit nem mondtatok még el?

   - Sajnos sok dolgot…

   - Mégis miket?

   - Nem te vagy az egyetlen, itt mindenki valamilyen „szörny”.

   - Mindenki?

   - Pontosan. A három kínai, azaz Henry, Hangeng és Zhou Mi vámpírok. Kyuhyun, Yesung, Ryeowook és Sun Jae farkasok; de relatíve békésen megélnek egymás mellett. Min Ha hószellem, Jin Ha és Hyori tündérek, Leeteuk angyal. Van pár tigris Eunhyuk, Donghae és Korra személyében. Aztán ott vannak a medvék, Kangin és Shindong. Sungmin és én lidércek vagyunk. Végül, de nem utolsó sorban pedig a rókák…

   - Nem vagyok egyedül?

   - Nem, van még rajtad kívül kettő.

   - Csak nem…

   - Ha Siwonra és Soo Mire gondolsz, akkor de.

   - Istenem, mit tettem… Beszélnem kell Siwonnal, amilyen hamar csak lehet. – felpattantam Kage mellől és visszamentem Teukékhez, akik még mindig Soo Mi megmentésével voltak elfoglalva. Odaléptem Siwonhoz és a vállára tettem a kezem. – Megbeszélhetnénk…?

   - Ezen nincs mit. Nem érdekelnek a kifogásaid, csak tűnj innen.

   - Kérlek…

   - Siwon, menj vele, addig sem itt nyüzsögtök körülöttünk.

   - Oké… - felálltam és félrehúztam Na Raet is – Mit akarsz? – hátat fordítottam neki.

   - Tudom, hogy talán soha sem fogsz, de kérlek, bocsáss meg. Kage mindent elmondott és te vagy az egyetlen, akire számíthatok most, hogy tudom, mi is vagyok.

   - Nem gondolod, hogy kicsit pofátlan pont azután ilyet mondani, hogy megölted a húgomat?

   - Nem öltem meg!

   - Dehogynem!

   - Nem! Ugyan épp csak, de érzem, hogy még él. Talán te nem?

   - Nem vagyok ősi, mint egyesek…

   - Hogy mi vagyok?

   - Erre való a könyvtár, használd nyugodtan. Csak engem hagyj békén.

   - Siwon… - a háta mögé álltam és átöleltem őt – Tudom nagyon jól, hogy szörnyű dolgot tettem, de kérlek szépen, bocsáss meg most az egyszer. Csak tőled kaphatok választ arra a több tucatnyi kérdésre, ami most a fejemben kavarog. Ha tehetném, akkor visszaforgatnám az idő kerekét és leállítanám magam valahogy. Igen, ez sem a legjobb ötlet, de jelenleg nem jut jobb eszembe. Szükségem van rád ahhoz, hogy megértsem ki és mi vagyok én valójában. Bocsáss meg, kérlek.

   - Na Rae… - megfogtam mindkét csuklóját, leszedtem a derekamról és felé fordultam…