56. rész

Soo Mi  Siwon  Kage  Kyuhyun  Ryewook

   - A kiscsaj nagyon is jól teszi, ha nem érez semmit a bátyám iránt. – felpattantam a párkányra – Nincsenek egy szinten. Hisz tudjátok, csíkos a csíkossal, foltos a foltossal…

   - Soo Mi, ebbe nem szólhatsz bele. Azzal vagyok, akivel csak akarok.

   - Azt ne mond…?!

   - Nem mintha magyarázkodnom kéne neked csak azért, mert a húgom vagy, de elmondom most az egyszer és egyben utoljára. A rég kihalt utolsó leszármazottja, ezért kötelességem őt megvédeni. Ha ez nem tetszik neked, akkor el is mehetsz!

   - Képes lennél elhagyni a családodat egy ilyen kis korcsért?!

   - Egy, nem korcs. Kettő, nem hagynám el, de óvnom és segítenem kell őt. Ezzel a szüleink is egyet értenének.

   - Nem hinném…

   - Pedig Siwonnak igaza van, az ősieket a rangban alacsonyabban lévőknek védeni kell. Tetszik vagy sem, de ez van.

   - Te ebbe…

   - Ugyanúgy jogom van beleszólni, mint bárki másnak, hiszen Na Rae a barátnőm.

   - Ch… Rendben, forduljon csak mindenki ellenem, de ezt még nagyon meg fogjátok bánni, nem hagyom ennyiben! – leugrottam a párkányról, átmásztam a falon és eltűntem az erdőben.

   - Bocs a jelenetért.

   - Nyugi, már megszoktuk. – megveregettem a vállát – Mellesleg hogy bírod?

   - Mit is?

   - Tudod, a Holdat.

   - Ja, azt… Egész jól, de félek, hogy ő nem fogja. Figyeljetek rá, legalább holnap estig. Annál hamarabb nem kéne találkoznom vele.

   - Úgysem bírod ki…

   - Kössz, ez jól esett… De nem fogok engedni az ösztönöknek, annál erősebb vagyok.

   - Na jah… - felé legyintettem, aztán megragadtam Kyu karját és kihúztam a szobából.

   - Azt hiszem, nekem is menni kéne, hogy beszéljek a húgoddal. Nem vagyok benne biztos, hogy ha továbbra is így folytatja, akkor tudjuk folytatni.

   - Nem kötelezhetlek arra, hogy maradj vele, de te vagy az egyetlen, akire talán hallgat.

   - Tisztában vagyok vele…

   - Tégy úgy, ahogy jónak látod.

   - Megteszek mindent, hogy lenyugtassam, de ha nem sikerül, akkor…

   - Mi is próbálkozunk, mindkét oldalról.

   - Tudom. De most tényleg megyek. Viszlát később!

   - Szia! – miután Wook kiment, inkább mégsem másztam át a keleti toronyba, hanem visszadőltem az ágyamba és tovább gondolkodtam azon, hogy mit is tehetnénk még.

55. rész

Siwon  Kyuhyun  Ryewook  Kage  Soo Mi

            Mivel a telihold egyre közeledett, így jobbnak láttam beteget jelenteni, bár mindenki tudta, hogy konkrétan semmi bajom sincs. Egész nap a szobámban voltam, hogy legalább a látszat meglegyen. Már épp kisurrantam volna a keleti toronyba, mikor Kyu és Wook jelent meg a szobámban.

   - Hova készülsz, te nagy beteg?

   - A helyre, ahol tudok gondolkodni?

   - Jól teszed, mert van min.

   - Miről beszélsz?

   - Ryewook, meséld el neki is, hogy mi történt rajzon.

   - Röviden annyi, hogy Na Rae lett a párom, de az én portrém helyett a tiédet készítette el.

   - Mi?

   - Jól hallottad. Olyan volt, mintha transzba esett volna, meg sem lehetett zavarni, míg el nem készült a rajzzal. De mikor odamentünk, akkor nem az én arcom köszönt vissza, hanem a tiéd.

   - Haver, mit csináltál vele?

   - Gőzöm sincs, de néha olyan érzésem van, mintha…

   - Mintha régóta ismernéd és egy különleges kötelék lenne köztetek?

   - Kage… Hogy kerülsz ide?

   - Kyuval akartam beszélni, és itt éreztem a jelenlétét.

   - Te meg honnan tudod, hogy mi…?

   - Ugyanezt mondta ő is nekünk.

   - Vagyis?

   - Idézzek belőle?

   - Ha tudsz.

   - Lássuk csak… „ez nem érzelmi alapú. Sokkal inkább egy belső, ösztönszerű ragaszkodásról van szó… olyan, mintha már régóta ismerném.”.

   - Nálad is ez a helyzet?

   - Hasonló… Mit mondott még?

   - „Semmi közünk sincs egymáshoz. Mint azt korábban is mondtam, ez csak olyan bevésődés jellegű, mint a legtöbb vérfarkasos-vámpíros fikcióban lehet olvasni. Ragaszkodok hozzá, de nem úgy, mint lány a fiúhoz…” .

   - Ezt jó tudni, de…

   - De mi? Azt mondtad az előbb, hogy nálad is ilyesmi a helyzet. Akkor?

   - Én nem csináltam semmit… mondhatni semmit, hogy így érezze. Nem tehetek róla, hogy kötődik hozzám.

   - Már hogy ne tehetnél? Te voltál az, aki megcsókolta!

   - A kiscsaj nagyon is jól teszi, ha nem érez semmit a bátyám iránt. – felpattantam a párkányra – Nincsenek egy szinten. Hisz tudjátok, csíkos a csíkossal, foltos a foltossal…

   - Soo Mi, ebbe nem szólhatsz bele. Azzal vagyok, akivel csak akarok.

   - Azt ne mond…?!

54. rész

Na Rae  Korra  Kage  Kibum  Son kisasszony  Hangeng

   - Na Rae, félreérted a helyzetet. Korra csak túl sokat olvas, ezért néha összekeveri a valóságot és a fikciót. Hogyan is lehetnél te gumiho?

   - Miért is ne? Egy csomó fura dolog történik velem… egyszer még farkakat is láttam előbújni.

   - Mi? Mikor?

   - Az erdőben…

   - Biztos csak képzelődtél.

   - Na Rae, velem tudnál jönni?

   - Igazgató úr…

   - Máris megyek. – intettem a lányoknak, majd csatlakoztam Kim úrhoz, aki az irodájába kísért engem.

   - Ülj le, kérlek!

   - Igen… - úgy tettem, ahogy kérte – Miért hívott ide?

   - Szeretnék veled arról beszélni, ami az utóbbi napokban történt. Sikerült már beilleszkedned?

   - Nos… ráfoghatjuk. Még nem mindenkivel jövök ki, de a legtöbb diák nagyon kedves velem.

   - Úgy hallottam, hogy kisebb rémálmaid szoktak lenni. Igaz ez?

   - Ezt meg honnan… de igaz. Azt szoktam álmodni, hogy gumiho vagyok, de ez biztos csak képzelődés, mert ilyenfajta lények nem léteznek… nem létezhetnek.

   - Nem is léteznek. Esetleg kérsz egy kis teát?

   - Köszönöm, az most jól esne.

Odamentem a komódhoz, a csésze aljára szórtam egy kis „gyógyszert” és rátöltöttem a meleg italt. – Parancsolj.

   - Köszönöm szépen. De miért érdekli önt, hogy szoktam-e álmodni?

   - Szeretem tudni, hogy a diákjaim hogy vannak. Ez különösen igaz az újakra, akiknek még be kell illeszkedniük. Ami tudom, hogy nem könnyű, hiszen egyszer régen én is voltam nebuló.

   - Ezt nehéz elhinni…

   - Tényleg?

   - Csak vicceltem, bocsánat.

   - Semmi gond, értettem. Idd meg gyorsan a teát, aztán menj órára, nehogy Son kisasszony mérges legyen rád.

   - Rendben és köszönöm, még egyszer. – felhörpintettem az italt, a csészét visszatettem a tálcára és egy meghajlást követően elhagytam az igazgatóit. Visszaszaladtam a termünkbe és halkan leültem a helyemre, bár az óra egyharmadáról már szinte lemaradtam.

   - Nocsak, az új lány is megérkezett. Merre jártál?

   - Az igazgató úrnál…

   - Mi van, rossz kislány voltál?

   - Nem. Csak beszélni akart velem, mert kisebb problémáim voltak.

   - Vagyis rossz kislány voltál…

   - Neked nem mindegy?

   - Kage, hagyd.

   - Szerintem is, inkább figyeljetek az órára. A mai tananyagunk címe Bevezetés a haikuk világába.

53. rész

Na Rae  Kage  Korra

   - Miért Siwont rajzoltad Wook helyett? Csak nem tetszik neked? Beismerhetnéd végre…

   - Én… igen, vonzódok hozzá…

   - Tényleg?

   - Igen, de… ez nem érzelmi alapú. Sokkal inkább egy belső, ösztönszerű ragaszkodásról van szó… olyan, mintha már régóta ismerném.

   - Vagyis?

   - Olyan, mintha a bátyám lenne, csak nem tudtam róla… nagyon erős ragaszkodást érzek iránta, de semmi romantikust.

   - Értem… fogjuk rá. Na gyere, vár az irodalomtanár. – átkaroltam a vállát és elindultunk a másik terembe.

   - Kage… biztos, hogy nem miattam beteg?

   - Nem, ne beszélj butaságokat! Te, ha akarnád, se tudnád kiütni… max valami erős piával… bár ebben sem vagyok biztos.

   - Már megint Siwonról van szó, igaz?

   - Korra…!

   - Miből találtad ki?

   - Akárhányszor összefutok veletek, mindig róla beszéltek… meg a „nem lehet kiütni” részből.

   - De igazam van, nem?

   - Azt hiszem, igen. Ő az egyik legerősebb az iskolában, ha az igazgatót, a helyettest és a tigriseket nem számítjuk… vagyis Hyukot, Donghaet és engem… ez a becenevünk, meg ne kérdezd miért.

   - Nektek is van, Kage?

   - Nem tudok róla, nem mindenkinek van…

   - Értem… Milyen órára mész Korra?

   - Dupla föci… Ti?

   - Irodalom és nyelvtan.

   - Korra… lehet egy kérdésem?

   - Persze.

   - Mivel te Hyuk osztálytársa vagy, tudnál róla mesélni?

   - Gondolom… Elsőben még egész normális volt, de mostanra teljesen megváltozott. Talán köszönhető ez annak is, hogy én összejöttem Donghaevel. Amíg én nem kerültem képbe, addig szinte elválaszthatatlan barátok voltak. Jóformán mindent együtt csináltak… emiatt persze felröppentek a kacsák, hogy esetleg ők melegek, de mindketten tagadták, aztán pedig jöttem én, így még inkább cáfolásra került a dolog.

   - És miért viselkedik így velem? Mármint miért ilyen kedves?

   - Mert, ahogy azt mindenkinek híreszteli, téged szeretne barátnőjének… De én a helyedben elkerülném őt, nem olyan jó, mint amilyennek tűnik. Csak játszadozik a lányokkal. A te érdekedben mondom, ne hagyd, hogy elcsábítson.

   - Nem hagynám…

   - Ez nem volt valami meggyőző.

   - Nem csak ő nem engedné, lenne más akadály is.

   - Csak nem arra gondolsz…?

   - De, pontosan.

   - Ha megint Siwonnal akartok jönni, akkor tévedtek, mert semmi közünk nincs egymáshoz. Mint azt korábban is mondtam, ez csak olyan bevésődés jellegű, mint e legtöbb vérfarkasos-vámpíros fikcióban lehet olvasni. Ragaszkodok hozzá, de nem úgy, mint lány a fiúhoz…

   - Te tudod, hogy mit mondtál most?

   - Azt hiszem, semmi bonyolultat…

   - Alárendelted magad Siwonnak. Tulajdonképp olyan, mintha azt mondtad volna, hogy ő a gazdád, te pedig a házi kedvence.

   - E-ezt meg hogy érted? Nem vagyok én senkinek az ölebe!

   - Az ösztönszerű ragaszkodás ezt jelenti egy gu…

   - Korra!

   - Egy gu? Mit akartál mondani? Csak nem gumihot?

   - Mi? Én nem…

   - Ez nem volt épp meggyőző… Arra célzol, hogy én egy gumiho vagyok?

   - Na Rae…