Na Rae Kage Hyori Sun Jae Jin Ha Siwon
Nem akartam
hinni a szememnek, mikor odaértem. Na Rae magasra emelve a falnak nyomta Kaget
a torkánál fogva.
- Itt meg mi a fene folyik?
- Épp erre jártam és
megláttam, hogy veszekszenek, aztán egy pillanatra megrázta magát, a
következőben meg a lidércnek esett.
- Nahát, már közönségem
is van. Remek, imádok publikum előtt öldökölni. Hol is tartottam… ja, igen.
Tudod, azt hittem, hogy komolyan gondolod a barátságot, de mikor a legnagyobb
szükségem lett volna rád, te inkább elrohantál a kis pasikáddal az erdőbe, hogy
jót szórakozzatok. Milyen barát az ilyen, mi?! Majd belebolondulok a fájdalomba
azért, hogy jobb lehessek, mindezt értetek, de… pont te szarsz a legnagyobb
ívben a fejemre, akiről azt hittem, hogy a legjobb barátom itt a suliban. Az
árulóknak bűnhődniük kell… - erősebben kezdtem szorítani torkát.
- Na Rae, kérlek, nem
teheted ezt.
- Te ebbe ne szólj
bele, különben te leszel a következő!
- Nana, miért csinálod
ezt?
- Ne hívj így, nem vagy
a haverom! Közöd pedig nincs hozzá.
- Valaki hozza ide
Siwont, csak ő tudja szétszedni őket… Jin Ha, menj!
- Oké…
- En-engedjh el…!
- Nem, kicsi
szellemecske. Hanyagoltál, így jártál. Pár percben fogsz kétszer annyit
szenvedni, mint én.
- Na Rae, eddig olyan
szépen haladtunk a kezeléssel, akkor most miért?
- Mert elegem lett
abból, hogy ez a… ez, akiben naivan hittem, inkább hancúrozott az avarban, mint
hogy velem lett volna. Az egész… az egészet miatta kezdtem el, mert féltem,
hogy ő lesz a következő áldozatom. Ő, aki már a kezdetektől fogva úgy bánt
velem, mint egy teljesen normális lénnye…
- Akkor miért akarod
most mégis megölni?
- Á, Siwon, épp időben.
- Úgy emlékszem
megmondtam, hogy nem érdekel többé, mit csinál. – néztem hűvösen Hyora – De a
kis barátnőd addig nyafogott nekem, hogy végül idejöttem.
- Tudod nagyon jól,
hogy ha most nem segítesz, akkor később Kyuhyun nyír ki téged.
- Tudom… Na jó, Na Rae,
ereszd el, ha nem akarsz balhét. – fordultam a rókalány felé – Vagy azt
szeretnél? Mert akkor hagylak tovább szórakozni, de a következő, aki érted jön
a diri lesz. Szóval?
- Végzek vele, aztán
veled!
- Ugyan, kérlek! Kicsi
vagy még ahhoz, hogy engem bántani tudj és most még gyenge is. Nem tehetsz ellenem
semmit. Na, engedd el és menj a dolgodra.
- Nem!!
- Ne akard, hogy én
szedjem le a kezed Kage nyakáról, mert véletlenül a kezemben marad. Tudod, még
mindig neheztelek rád Soo Mi miatt, könnyedén végezhetnék veled.
- Akkor gyere! – a lidércet
arrébb dobtam, átalakultam és megindultam Siwon felé.
- Most komolyan… -
átváltoztam és a többieket védve félre löktem Na Raet, amint elém ért. Szorosan
a földhöz nyomtam, nem eresztettem el, akármennyire is ficánkolt.
- Engedj el!!
- Nem foglak, amíg le
nem nyugszol.
- Addig nem fogok, amíg
nem végeztem az árulókkal!
- Elég!! – megfogtam és
kihajítottam az ablakon az udvarra, aztán utána ugrottam – Ugyanolyan hisztis
liba vagy, mint amilyen a húgom volt! Egyetlen különbség van csak köztetek, ő
sosem ölt meg senkit, még azokat se, akiket igazán utált. Te viszont mégis
vetted a bátorságot és a pillanatnyi érzelmekre hallgatva elintézted őt. A
legtöbben itt mind próbálnak neked segíteni, de te egyetlen ember miatt ekkora
patáliát csapsz! Nőj már fel végre az Istenért!!
- Siwon… kérlek, segíts!
- Mi a…? – meglepetten néztem
rá. A hangja hirtelen megváltozott, olyan gyenge volt, olyan elesett. – Na Rae…?
- Egyedül nem bírom
tovább, nem vagyok elé… Eressz el!!
- Oké, figyelj. –
visszaalakultam – Változz vissza és megbeszéljük.
Nehezemre esett ugyan, de megtettem, amit kért. Felvettem emberi
kinézetemet, de megmozdulni nem igazán volt erőm, csak feküdtem a kövön. –
Segíts… Beleőrülök az égető fájdalomba, ami a csontjaim legmélyéig hatol.
Legszívesebben saját kézzel vetnék véget az életemnek, akkor mindenkinek
könnyebb lenne. Miattatok akartam jobb lenni, hogy ne kelljen félnetek tőlem,
de a végén mégis miattam menekülnek el a diákok… mert én itt vagyok a St.
Helensben.
- Fogd be!
- Tes… - még szinte meg
se szólaltam, máris magához rántott és szorosan ölelt – Siwon… nem kapok
levegőt. – kezeim lassan felkúsztak hátára és hozzá bújtam.
- Nemrég még meg
akartál halni…
- Tudom… - halkan sírni
kezdtem, mert már nem bírtam tovább visszafogni magam – Annyira sajnálom, az
egészet.
- Úgy látom, szent a
béke.
- Kage… - felpattantam
és a nyakába ugrottam – Nem tudok elégszer bocsánatot kérni azért, amit az
előbb tettem, de… az egyetlen, amit cserébe felajánlhatok az csak a saját éle…
- Csitt! Nem te vagy az
első és valószínűleg az utolsó sem, aki ki akar csinálni, de bízok benned, sose
fogsz tudni bántani.
- Most is majdnem
megtettem…
- Majd a „bátyuskám”
leállít.
- Mióta vagyunk
rokonok?
- Régóta, csak
elfelejtettem szólni. Whoops!
- Minden oké idelent?
- Hyori?
- Ki más? Azt hiszem,
az egész az én hibám, vagyis Hangengé. A reggeli adagot nem tudtam neked
odaadni, mert belém rohant és eltört a bögre. Reménykedtem benne, hogy ez nem
lesz hatással a dolgokra, de úgy tűnik mégis. Sajnálom.
- Nem a te hibád, nem
kell. Az a lényeg, hogy…
- Hogy ne hagyjunk
egyedül egyetlen percre sem. – megveregettem a vállát.
- Azért a mosdóba ugye
mehetek szólóban?
- Oda talán.
- Tényleg velem
lesztek? Te is? – pillantottam Siwonra félve válaszától.
- Ha nem teszem, még a
végén újabb áldozatot szedsz.
- Akkor…?
- Csakis a többiekért.
Még mindig haragszok rád, nagyon is.
- Tudod, ki hiszi ezt el?!
- Hyo, Sunny!
- Most mi van? Így van,
valld csak be!
- Ne kavarjatok, ha
kérhetem.
- Az igazság fáj.
- Szerintem inkább
menjünk mind vissza a körleteinkbe, mert mindenkire ráfér egy kis pihenés. Az
órák nagy része úgyis elmarad.
- Támogatom az ötletet.
– mindenki összeszedte magát és felment a saját szobájába. Elég mozgalmas volt
a nap első fele, mi lesz még később?
