Siwon Na Rae Leeteuk Hyori Kyuhyun
- Na Rae… - megfogtam
mindkét csuklóját, leszedtem a derekamról és felé fordultam… - Elég, felejts
el.
- Tessék?
- Kis híján megölted a
testvéremet. Örülj neki, hogy én nem csinállak ki itt és most.
- Képes lennél rá?
- Persze.
- Akkor tedd csak meg,
nem állok ellen.
- Mi???
- Ölj meg, hogy
másoknak ne árthassak. Így legalább nem lenne hiába való a húgod… halála.
- Komolyan gondolod?
- Teljes mértékben. Ha
ettől megbocsájtasz nekem, akkor feláldozom az életemet.
- Te nem vagy normális!
– a nemrég történtek hatása alatt állva nem tudtam fékezni magam, megragadtam
mindkét vállát és egy vaskos fának löktem – Miért akarod a halálodat, ráadásul
az én kezem által??
- Mert csak te teheted
meg. – jobb kezemet felemeltem és végigsimítottam arcán – Csak benned bízok,
mert olyan vagy, mint én. Gyengéd lélek hidegvérű gyilkos ösztöneivel megáldva.
Tudom, hiszen én is ilyen vagyok. Önszántamból soha sem tudnék ártani senkinek,
de most késztetést éreztem rá, egy belső hang súgta, hogy tegyek így. Megérted,
nem?
- Fejezd be, ne hozz ki
a sodromból! – szorosabban fogtam vállait.
- Könnyebb lesz úgy
megtenni. Gyerünk, mire vársz? – lehunytam szemeimet. Egy kósza könnycsepp
gördült végig arcomon, mert valójában nem akartam meghalni, de ha ez kell a
bocsánathoz, ám legyen, megteszem.
- Ne csináld ezt!
- Itt meg mi folyik?
- Én… ő… ő kérte.
- Siwon, beszélnünk
kell.
- Miről? Valami nagyon
gyanús…
- Sajnálom, de nem
sikerült.
- Mi?! Úgy érted, hogy…
- Igen. Hyorival együtt
mindent megtettünk, amit csak tudtunk, de…
- Nem, ez nem lehet
igaz! – odarohantam Hyorihoz, aki épp lecsukta Soo Mi szemhéjait. – Nem!
- Sajnálom.
- Nem a te hibád, hanem
az övé. – szúrós tekintettel néztem Na Raere és szinte azonnal előtte is
termettem. Megragadtam nyakánál fogva és a levegőbe emeltem. – Ezt akartad,
tessék!
- Te is ilyen voltál
fiatalabb korodban, nem hibáztathatod! Kyuhyun, csinálj már valamit!
- Haver, állj le! Nem
tehet róla, hogy ezt hozta ki belőle a Hold. Nemrég még te akartad megmenteni,
most meg kinyírnád az ősi rókádat? Nem vagy egy kicsit ellentmondásos?
- Te fogd be! Nem
tudod, hogy milyen elveszíteni egy családtagodat.
- Siwonh… tedd meg,
kérlekh…
- Ezt honnan vetted? A
vadászok nem csak titeket akarnak elkapni! Ereszd el őt végre, gondolkodj már!
- Nem! Ő kérte, hogy
tegyem meg. – szorosabbra fontam torka körül ujjaimat – Pedig eleinte még azt hittem,
hogy megváltoztatható, hogy lehet belőle tiszta vérű rókát csinálni, de
tévedtem. Sose lesz olyan, mint mi, mindig is sokkal vadabb,
kiszámíthatatlanabb marad majd. Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, hogy
öljük ki belőle a farkast… mégis hogyan lehettem ekkora hülye?! – még erősebben
szorítottam – Így született. Vagy teljesen végezni kell vele, vagy hagyni, hogy
szörnyetegként élje mindennapjait és kénye-kedve szerint gyilkoljon.
- Siwon, elég!
Megértem, hogy fáj a húgod elvesztése, de ne legyél olyan, mint ő… Ne hisztizz
mindenért!
- Mi?! Te most…
- Igen, beszóltam.
Akkor engem is meg akarsz fojtani? Gyere csak, nem félek tőled. Soha senkinek
nem tudtál igazán ártani! Nézz csak magadra, most is remegsz. Gyenge vagy
ahhoz, hogy bárkit is bánts.
- Azt hiszed? – Na Raet
elhajítottam és megindultam Kyu felé.
- Azonnal fejezzétek
be! – megköszörültem torkomat, miközben feltápászkodtam a földről – Valóban én
kértem meg Siwont arra, hogy végezzen velem. Nem akarok még többet ártani,
ezért mondtam neki.
- Nana, ez akkor sem
megoldás. Én tudok neked segíteni, ha szeretnéd. Nehéz lesz, sokat fogsz
szenvedni, de a végén… a végén nem leszel hibrid.
- Ez lehetséges lenne?
- Ha bízol bennem,
akkor igen.
- Ha megteszem,
végigcsinálom a procedúrát, akkor megbocsájtasz nekem? – Siwon felé fordultam.
- Nem érdekelsz…
- Legyen. Még ha
belehalok, akkor is megpróbálok mindent, hogy ne olyan legyek, mint most. Meg
akarok változni mindenkiért, hogy ne legyetek veszélyben.
- Én veled leszek,
végig segíteni foglak.
- Rám is számíthatsz.
- Siwon kivételével
mindenkire számíthatsz. Vele meg ne foglalkozz, majd megnyugszik.
