Hyori Leeteuk Na Rae Kyuhyun Kage Ryeowook Soo Mi Siwon
Bekövetkezett
az, amitől féltünk, Na Rae elkezdett átalakulni. Ugyan még nem teljesen
sikerült neki, de már ez is bőven elég… így is képes lenne mindannyiunkat
megölni, ha arra kerülne a sor.
- Na mi van? Nem kéne a fél-hulla sráccal
törődnöd inkább? Vagy várj, majd én kezelésbe veszem. – gonosz vigyorral
arcomon pattantam fel a földről és egy pillanat alatt a fiú mellett voltam.
- Hozzá ne merj érni! –
mordultam Na Raere – Így is elég bajt okoztál már.
- Neked mégis mivel?
Belezavartam a testvér-szerelembe? Ugyan kérlek, béna vagy te ahhoz, hogy
megakadályozz. – Siwon csípőjére ültem és felhúztam pólóját.
- Cica, ezt te sem
gondoltad komolyan, ugye? – megfogtam mindkét csuklóját és félredobtam
magamról. – Fajtabelit nem támadunk, nem tudtad?
- Te meg sem közelíted
az én szintemet, szakadj le rólam. – feltápászkodtam és megindultam felé… de a
hugicája közénk ugrott.
- Megmondtam, hogy ne
érj hozzá!! – elé álltam és vállainál fogva a földre nyomtam, aztán ráültem. –
Nem bánthatod őt, csak ha engem megölsz!
- Hé, nem öl meg senki
senkit!
- Haver, te most szépen
velem jössz. – Siwon hóna alá nyúltam és arrébb húztam. Megpróbáltam ott
tartani, hogy legalább ő ne avatkozzon bele.
- Eressz el, amíg
szépen mondom!
- Nem-nem, szépen itt
maradsz. – kezeit hátra csavartam és szorosan fogtam őket.
- Szuper, a bátyád lesz
a desszertem. Előbb téged intézek el, aztán egy hosszabb játszadozás után őt. –
kimásztam a lány alól, magam alá gyűrtem és torkánál fogva tartottam lent.
- Na Rae, elég! –
felülről kaptam el és elvittem egy távolabbi helyre.
- Tegyél le, madárka!
- Megteszem, amint
lenyugszol.
- Arra aztán várhatsz.
– elkezdtem kezébe ficánkolni. Sikerült addig-addig mocorognom, míg végül
kiestem szorításából és zuhantam a föld felé.
Kiszabadultam Kyuhyun fogásából, Na Rae alá szaladtam és
elkaptam. – Megvagy, Cica. – vigyorogva szorongattam karjaimban.
- Eressz!
- Mert ha nem?
- Akkor veled végzek
előbb és ezt a húgodnak végig kell majd néznie. Vagy mégsem… – kiugrottam
karjaiból és szélsebesen megindultam Soo Mi felé. Ismét a nyakát kaptam el és
az egyik fának löktem. – Siwont még használhatom valamire, de téged… - egy pillanatra
minden elsötétült, aztán mintha az erőm megkétszereződött volna.
- Kyu, ide tudnál
jönni? Azt hiszem, ez a te tereped…
- Mi tör… tént… Jah,
hogy már ketten van. Remek… - kitörő lelkesedéssel igyekeztem őt leszedni Soo
Miról.
- Csak nem gondoltad,
hogy elrángathatsz innen? – egyetlen mozdulattal ellöktem magamtól… vagy 20
méterrel arrébb landolt nagy puffanás kíséretében. Visszafordultam a csajhoz és
még jobban összeszorítottam ujjaimat nyaka körül, éreztem a pulzusát. – Hm,
gyors vagy lassú halált szeretnél?
- Engedj el, te szuka!
– megpróbáltam kiszabadulni, de nem sikerült, egyre erősebben fogott, már
szinte megfulladtam.
- Tűnj el onnan!
- Siwon, ne keveredj
bele te is!
- De a húgomról van
szó. Akármennyire is idegesítő tud lenni, mégis a testvérem, ezért meg kell
védenem.
- Akkor mi lesz Na
Raevel? Mindkettőt nem óvhatod, az egyiket el fogod veszíteni.
- Nem kérhetitek azt,
hogy válas…
- Ah…!
Mind a hang irányába kaptuk a fejünket. Na Rae épp elengedte Soo
Mi torkát, aki eszméletlenül csuklott a földre, aztán ő is elájult.
- Leeteuk, azonnal csinálj valamit a
húgommal!
- Siwon, nyugi. Így nem
tudok koncentrálni, menj innen.
- De…
- Gyere! – belekaroltam és
elhúztam – Én is ugyanúgy aggódok érte, mint te, de ha ott nyüzsögsz, azzal
csak hátráltatod.
- Hogy tehette ezt?
- Te is ilyen
kontrollálhatatlan voltál kezdetben, tudod nagyon jól.
- Akkor is, miért pont
őt? Ezt sose fogom neki megbocsájtani!
- Én sem, de most
higgadtnak kell maradnunk Soo Mi érdekében.
- Igazad van… -
visszamentem Teukék mellé és csendben figyeltem.
- Segítsek?
- Ha tudsz… kéne pár
gyógynövény.
- Intézkedek.
Míg a legtöbben a vöröske körül sürgölődtek, addig én
letérdeltem Na Rae mellé, fejét az ölembe húztam és simogatni kezdtem arcát.
Hirtelen riadtam fel. Nem tudtam, hol vagyok vagy mi történt, de
rémesen éreztem magam. – K-Kage… mi…?
- Sssst! Ne beszélj…
- De…
- Inkább ne. –
megráztam a fejem – Most nem jó az időzítés.
- Mit…? - egy
szempillantás alatt minden lepergett a szemem előtt. Mintha valami rossz
horror-filmet néztem volna végig, iszonyatos volt látni, ahogy valakit megölök.
Egy szörnyeteg vagyok… egy gumiho. Felkászálódtam
és odamásztam Soo Mi mellé. – Ugye nem esett nagy baja? Ugye?!
- Menj innen!
- Siwon… én nem
akartam, te is tudod.
- Ez az éned lehet, hogy nem… de a másik nem
csak akarta, hanem meg is tette! Takarodj innen, nem akarlak látni!
- De… sajnálom. –
zokogva rogytam ismét térdre – Nem bírom tovább! Miért nem állítottatok le?
Miért hagytátok, hogy ezt tegyem?! Nem elég, hogy egy szörny vagyok, még
gyilkos is!
- Leeteuk, mondd, hogy meg
tudod menteni! Kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése