59. rész

Soo Mi  Ryeowook  Kage  Na Rae  Hyori  Kyuhyun  Siwon  Leeteuk         

Mivel hivatalosan betegnek voltam jelentve, így a napom nagyon unalmasan telt. Jóformán csak feküdtem a szobámban és azon gondolkodtam, hogy mi lenne a megfelelő ruha estére. Végül egy spagetti pántos, virágos felső és egy farmer mellett döntöttem. Bár az igazat megvallva semmi kedvem nincs elmenni, de Wookiem kedvéért mégis csatlakozok hozzájuk.

Szép lassan letusoltam, megmostam a hajam, nem siettem el semmit, hiszen rengeteg időm volt…

   - Hogy haladsz? – az ajtófélfának támaszkodva figyeltem, ahogy fel-alá mászkál a szobában egy szál törölközőben.

   - Wook… Mióta ácsorogsz itt?

   - Elég ideje, hogy mindent lássak.

   - Mi mindent?

   - Pont a lényeget. – vigyorogva léptem közelebb hozzá.

   - És, tetszett?

   - Nagyon is. Mikor készülsz el?

   - Hova sietsz? Amúgy nagyjából fél óra. A többiek kész vannak már?

   - Nem tudom, szerintem készülődnek ők is.

   - Akkor én sem fogom elkapkodni.

   - Pedig jobban tennéd, mert mi már rég kész vagyunk. – szokásomhoz híven az ablakba ültem.

   - Kage, menj már innen!

   - Csak nem zavarban vagy? Felőlem csinálhatjuk hármasban is, engem nem… vagyis tudod mit, zavarna, mert te vagy a harmadik személy. Na, csipkedd magad, nem akarunk egész este rád várni!

   - Akkor menjetek, majd csatlakozunk. Pápá!

   - Ch… - inkább leugrottam onnan és átmentem Na Rae szobájába. – Kész vagy?

   - Szia, igen. Csak a parfüm van hátra és indulhatunk is. Vagy Hyori még nincs kész?

   - Lent vár a fiúkkal együtt. De mond csak… Kinek csípted ki ennyire magad, hm?

   - Nem is… á, hagyjuk. Nekem ez a „bulis” ruha, ebben érzem jól magam.

   - Oké, csak kérdeztem. Beszéltem Wookékkal, ők később csatlakoznak hozzánk.

   - Rendben. Gondolom, odatalálnak egyedül is.

   - Nem lehet belőle problémájuk.

   - Akkor jó, felőlem mehetünk.

   - Szuper. – belekaroltam a lányba és együtt csatlakoztunk az udvaron ácsorgó csapathoz. – Meghoztam a mi kis ünnepeltünket.

   - Sziasztok!

   - Milyen csini vagy.

   - Köszi, te is.

   - Mi van fiúk, elvitte a cica a nyelveteket?

   - A tiédet mindjárt el fogja. – átkaroltam derekánál és közelebb rántottam magamhoz.

   - Ezt még ne most… - kicsit arrébb toltam.

   - Hol van a vöröske?

   - Később jönnek, Kage beszélt velük.

   - Bementél a húgom szobájába?

   - Nem volt más választásom. Nanat láttam korábban, hogy mindjárt kész, ezért egyből a tesódhoz másztam.

   - Másztál?

   - Ablak…

   - Gondolhattam volna, mindig ott jössz. Tudsz egyáltalán kopogni?

   - Az ablakon is szoktam kopogni.

   - Hagyjátok a vitát és inkább gyertek.

   - Siwon… figyelj csak. Hyori mesélte valamelyik nap, hogy mire készültök. Elkezdtétek már?

   - Ma reggel beadta neki az első adagot.

   - Volt már valami jele annak, hogy hatna?

   - Igen, nem sokkal az után, hogy megitta, egyből elkezdett átalakulni.

   - Nem azt beszéltük, hogy nem mész bele, Hyori?

   - Tudom, de… nagyon szeretnék segíteni Na Raenek. Vállalom a felelősséget a tetteimért, ha arról lesz szó.

   - Ezt akkor sem lenne szabad…

   - Teuk, tudom, hogy nem helyesled, de nem hagyom, hogy Hyo bajba kerüljön. Én fogom elvinni az egész balhét, ha valami balul ütne ki.

   - Ajánlom is, mert nem akarom, hogy miattad csapják ki a suliból.

   - Nem fognak, ne aggódj.

   - Hé, ti miért szeparálódtatok így el tőlünk?

   - Csak… mert szerettünk volna így hármasban beszélni?

   - Ne csináljátok már, együtt kéne lennünk, nem?

   - Akkor te menj előre Siwonnal, mi pedig követünk titeket. Úgyis csak te tudod, hogy hova akarsz vinni minket.

   - Pont vele… oké, gyere. – megragadtam a karját és magam után húztam. Valójában már csak alig 2 percre voltunk a helytől.

   - Hé, hova rohansz?

   - Nem egyértelmű, hogy miért koptattak le minket? Nem kellünk mi a „rózsaszín felhőbe”.

   - Ezt meg hon… - a szeme megint zölden kezdett izzani – Szóval honnan veszed?

   - Női megérzés… de ha annyira zavar, akkor akár vissza is mehetsz.

   - Nem, jó ez így. Csak furcsa volt, ahogy minden habozás nélkül belementél abba, hogy velem legyél… mondhatni kettesben. Mi lett a korábbi taszítással?

   - Ugyanúgy megvan… vagyis nem teljesen. – lehajtottam a fejem és úgy mentem tovább – Rajzon téged rajzoltalak le, én sem igazán tudom miért.

   - Tudok róla, Wook elmesélte.

   - Oh… értem… és nem lepett meg?

   - Őszintén?

   - Még szép!

   - Nem.

   - Hogy-hogy?

   - Számítottam rá, nagy benyomással szoktam lenni a lányokra.

   - Egoista!

   - Félreérted, nem direkt. Nem tehetek ellene semmit… főleg, ha olyan a lány, mint te.

   - Mint én?

   - Különleges vagy és ezt te is tudod.

   - Miért?

   - Mert… más vagy, mint a legtöbben… - egyre jobban kezdtem érezni a Hold hatását, de igyekeztem visszafojtani a feltörni akaró ösztönöket – Hamarosan mindent megértesz majd.

   - Valami baj van, nagyon akadozva beszélsz?

   - Minden oké… - lerogytam a földre és összegörnyedtem.

   - Kage, Hyori! – Siwon mellé guggoltam és egyik kezemet hátára tettem - Gyertek gyorsan, valami nem stimmel!

   - Na Rae, menj onnan! Most!

   - Mi, de miért??

   - Tűnj el, gyorsan!

   - Mi van a bátyámmal?

   - Soo Mi, most ne!

   - Nem érdekeltek, mi van vele? Mit csináltál vele, te kis…

   - Hagyd Nanat. – indákkal fogtam őt le. Hirtelen cselekedtem, nem törődve azzal, hogy Na Rae is láthatja… felelőtlen voltam.

   - Ez meg… mi a fene volt, Hyori?!

   - Engedj el, tündérke! – egyik karomat kiszabadítottam a gazokból.

   - Mi folyik itt? Nem értek semmit és a fejem mindjárt felrobban! Mi ez az egész?? – sírva ültem le, a térdeimet felhúztam és átkaroltam, fejemet pedig rájuk hajtottam. Abban reménykedtem, hogy így ki tudom majd zárni a külvilágot… de tévedtem. Valami mélyen bennem kitörni készült és nem bírtam neki gátat szabni. Egy pillanatra eszméletemet vesztettem…

   - Hyori, nézd! – mutattam a földön fekvő lány felé.

   - Jajj, ne! – odasiettem hozzá.

   - Mi van, mi ez az ijedt arc? – felültem és az előttem térdelő csajszira vigyorogtam – Talán szellemet láttál?