Na Rae Siwon Kyuhyun Hyori
- Azt mondtam, hogy
engedjetek el!! – egy teljesen új érzés kerített hatalmába, amitől még erősebb
lettem és ki tudtam törni börtönömből.
- Siwon, ugye csak
rosszul látom azt, hogy…?
- Sajnos nem, most jön a nehezebb feladat… Kyu, gyere és segíts!
- Oké, mit csináljak?
- Fogd le, ha kell.
- Rendben…
- Ugye nem képzelitek,
hogy tudtok ellenem bármit is tenni?!
- Na Rae, figyelj rám,
kérlek! Hagyd, hogy segítsek és akkor senkinek nem lesz baja.
- Itt egyedül neked
lesz, ha nem szállsz le rólam, de baromi gyorsan!!
- Na Rae, kérlek,
nyugodj meg.
- Miért kéne? Most
vagyok csak igazán szabad.
- Siwon, én tudok rajta
gyengíteni, de azzal Kyut is károsíthatom, ha a közelben marad. Így is vállaljam?
- Addig megyek és
megnézem, hogy mi van Sunnyval. Az már elég távol lesz, ugye?
- Remélhetőleg…
- Onnan figyellek majd
titeket, ha gáz van, azonnal jövök.
- Rendben. – amint
Kyuhyun elég messzire került tőlünk, azonnal sisakvirágokat kezdtem növeszteni
a lány körül.
- Nee~, ne tedd ezt! Te
megátalkodott boszorka!
- Miért kapom ezt meg
ma már másodjára?
- Hogy az a… azonnal
fejezd ezt be!!
- Nem tehetem, csak
ártanál másoknak… és önmagadnak is.
- Mióta érdekel az
téged, hogy mi van velem?
- Amióta az
iskolatársam vagy.
- Na Rae, kérlek,
figyelj rám! – közelebb léptem hozzá, visszaöltöttem emberi formámat és ismét
igyekeztem sárgás-zöld szemébe nézni – Ha hagyod, hogy segítsek, akkor Hyori
visszavonja varázslatot. Bízol bennem? – leguggoltam elé és felé nyújtottam a
kezem.
Nem értem, pontosan miért, de valahol mélyen belül valami arra késztetett,
hogy elfogadjam a kezét, de az őrjöngeni akaró állatot nem bírtam megfékezni… -
Se-segíts… - erőtlenül emeltem felé egyik mancsom.
- Ezer örömmel. – letérdeltem, óvatosan
közelebb hajoltam és szorosan magamhoz öleltem. – Minden rendben lesz, ne
aggódj.
- Köszönöm… - hangom
elcsuklott, látásom elhomályosult és eszméletemet vesztettem.
- Hál’ Istennek!
- Vissza tudod vinni
valahogy a szobába, vagy segítsünk?
- Megköszönném, ha
segítenétek.
- Menj csak Kyu, majd
én elintézem. – felemeltem a lányt és elindultam vele befelé.
- Köszi. Mellesleg
megtaláltam a receptet.
- Tényleg? Hisz ez rem…
- Nem annyira…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése