Kage Na Rae Kyuhyun
- Hé, minden rendben? –
rögtön átszaladtam, amint meghallottam a kiáltást. – Mi történt? Valami baj
van?
- Kage… én egy… én egy
szörnyeteg vagyok!
- Ssst! Nyugi! –
leültem mellé és megöleltem – Miről beszélsz? Rosszat álmodtál, igaz?
- Nem… tényleg az
vagyok… egy vadállat. Emlékszek rá, amint átalakulok… egy gumihová.
- Nem, biztosan csak
rosszat álmodtál. Néha túl valóságosnak tűnhetnek.
- Nem hiszel nekem??
- Ha az igazat
mondanád, akkor elhinném, de ez nem az, ez csak egy buta álom volt.
- De én tényleg…
- Itt maradjak veled,
amíg elalszol?
- Nem kell, menj csak
nyugodtan…
- Biztos?
- Tuti…
- Ha baj van, akkor
csak szólj, itt vagyok a szomszédban.
- Fogok, ígérem.
- Akkor… most már jó
éjt!
- Neked is.
Visszamentem a szobámba, de nem hagyott nyugodni a gondolat,
hogy Na Rae rájött a dolgokra, így inkább átsurrantam a fiúkhoz. Bekopogtam
Kyuhoz és halkan benyitottam…
- Alszol már? – suttogva kérdeztem tőle,
bedugva fejem a résnyire nyitott ajtón.
- Nem, gyere csak. - felültem
az ágyon – Valami baj van?
- Igen… Na Rae egyre
jobban kezd átalakulni… véglegesen.
- Mi? Ezt hogy érted?
- Tőle jövök, az
éjszaka közepén felkiáltott, ijedtemben átmentem hozzá. Remegve közölte velem,
hogy emlékszik rá, amint átalakul rókává.
- De… elvileg nem kéne
még neki, nem?
- Tudom, és ez a
probléma. Egyre közeledik a telihold, de a kúrát még mindig nem kezdték el… mi
lesz, ha késő?
- Nyugi, nem lesz késő.
Nem kell aggódnod, elvégre is Siwon az agyasokat állította az ügyre, biztos
lesz megoldás. De ha már úgyis átjöttél, akkor nem szeretnél véletlenül
maradni?
- Hm, még át kell
gondolnom… naná, hogy maradok! – a nyakába ugrottam és ellöktem az ágyon. Fölé
kúsztam és lassan csókolgatni kezdtem csupasz felsőtestét.
- Én alvásra gondoltam,
de… tudod mit, nem ellenkezek.
- Felesleges is lett
volna. – mosolyogva folytattam.
- Aztán csak óvatosan. –
puha hajába túrtam.
- Vállalom a
felelősséget.
- Ez esetben csak a
tiéd vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése