7. rész

Eun  Siwon  Kyu  Hae  Hangeng  Zhou Mi  Henry  Kage  Sun Jae  Yesung  Soo Mi

            Végre este, végre egy kis nyugalom. A fiúkkal összeültünk a közös helyiségben, hogy egy kicsit beszélgessünk, de persze Hyuk most sem bírt magával…

   - Na, sikerült már lenyugodnod, vöröske?

   - Meddig szándékozol még beszólogatni nekem, csíkoska?

   - Amíg értelmét látom.

   - Menj inkább és keress magadnak egy barátnőt, és őt basztasd! - Kyu a védelmemre kelt, bár tökéletesen ura voltam a helyzetnek.

   - Már találtam valakit, csak nem kötöm az orrotokra…

   - Valóban, és ki lenne az?

   - Az új lány.

   - Mi? Még nem is talál… Várj, honnan tudsz te egyáltalán róla?

   - Nem elég, hogy tudom?

   - Ne szórakozz! – hirtelen felpattantam a kanapéról, elkaptam Eunhyuk nyakát és a falhoz nyomtam. – Honnan tudsz róla?!

   - Enh-enhgedj el…

   - Siwon, elég! Hagyd őt…

   - Addig nem, amíg nem válaszol!

   - Így nem fog tudni, ha megfojtod.

   - Itt meg mi folyik, azonnal ereszd el Hyukiet! – Donghae hátulról megragadta mindkét vállam és úgy rántott arrébb. – Neked teljesen elment az eszed??

   - Nem, de tudni akarom, honnan tudja, hogy új lány jön az iskolába?!

   - Nem mintha közöd lenne hozzá, de véletlenül hallottam.

   - Te soha semmit nem szoktál véletlenül tenni…

   - Miért jön mostanság mindenki ezzel?

   - Jobb kérdésem van… Miért pont az új lányt akarod? – huppantam vissza a kanapéra.

   - Csak… erről végképp nem tartozok magyarázattal.

   - Viszi egy körre, aztán dobja. Nem egyértelmű? – ült le hozzánk Hangeng is.

   - Te talán nem tennéd?

   - Más a kiszemeltem.

   - Megtudhatjuk, hogy ki a szerencsés?

   - Maradjon csak titok.

   - Nem baj, ha mi is csatlakozunk? – érkezett meg a vámpír trió másik 2 tagja is.

   - Ugyan miért lenne…

   - Nahát Zhou, te hogy-hogy nem tanulsz?

   - Nem szoktam állandóan, közösségi életet is élek.

   - Igen, ez a meglepő.

   - Mégis mi olyan meglepő ezen?

   - Általában csak könyvekkel szoktál „társalogni”.

   - Meg megfelelő intellektuális szinten lévő személyekkel.

   - Akkor rossz helyen jár…

   - Nagyon viccesek vagytok. De ha ennyire zavarok, akkor akár…

   - Csak ugratunk, maradj nyugodtan.

   - És ha mi is váratlanul betoppannánk? - hirtelen minden ablakban egy-egy lány jelent meg, legelőször Kage.

   - Én biztos nem bánnám. – Kyu odament és lesegítette barátnőjét a párkányról.

   - Miről szólt épp a csevej?

   - Sunny, ilyet feleslegesen kérdezel. Csak rájuk kell nézni és láthatod, hogy a lányokról.

   - Rólunk, vagy a többiről?

   - Az új lányról…

   - Miért róla? Annyi másik van itt…

   - Drágám, csak nem féltékeny vagy?

   - Egy halandóra miért lennék?

   - Gyere inkább át hozzám, ott nyugodtabban tudunk… beszélgetni.

   - Ne húzzátok sokáig, 9-kor takarodónk van és jön a szoba ellenőrzés is.

   - Majd visszasurran, csak falazzatok neki.

   - Oké, de óvatosan. Tudjátok, ha elkapnak…

   - Akkor ki is csaphatnak. Már kívülről fújjuk az egész szabályzatot.

   - Rendben, csak nem akarom, hogy távoznotok keljen a suliból.

   - Azt hiszem, én is visszavonulót fújok. Nem akarok megint Hyuk nyakénak esni… Bocs az előbbiért.

   - Semmi gond, még élek. Egyébként sem tudnál ilyen könnyen végezni velem…

   - Jó éjt, holnap találkozunk.

   - Ahogy az új lánnyal is.

   - Ne is mond… egy rémálom lesz, ha beigazolódik, amit gondolok.

   - Mire gondolsz?

   - Te nem aludni mentél?

   - Mire gondolsz?

   - Mióta érdekel?

   - Eunhyuk…!

   - Azt, hogy akivel délelőtt találkoztunk… egy hibrid.

   - Egész délután ezen agyaltunk… közösen A és B osztály. Talán te nem így gondolod? Hyukie elmondása szerint ti igencsak közel voltatok egymáshoz…

   - Csak a karját fogtam…

   - Miért beszéltek folyton arról a halandóról?

   - Pont ezt mondták az előbb, hogy valószínűleg nem az. Jó, hogy figyelsz…

   - Miért szólsz be folyton?

   - Miért tapadsz úgy, mint egy pióca?

   - Hagyjátok abba! Lányok, inkább menjetek vissza, mindjárt 9.

   - Persze, védd csak ezt az idiótát…Ch!

   - Én legalább nem…

   - Hani, hagyd! Nem ér ennyit…

   - Kage, menjetek, holnap úgyis találkozunk.

   - Jó éjt, Ordasom. – adott egy csókot Kyunak, majd egy szempillantás alatt eltűnt a többiekkel együtt.

   - Sziasztok!

   - Bye, guys!

  

Miután mindenki lelépett, még ücsörögtem egy kicsit az ablakomban… A csillagok és a Hold látványa valahogy megnyugtatott. Kivétel ez alól persze a telihold, mikor inkább felpörget, és olyan dolgokra késztet, amiket normál esetben nem tennék meg.

Már szinte minden szobában lekapcsolták a lámpákat, csak egy apró fény pislákolt a körletektől távol, a nyugati toronyban… Ki lehet ott ilyenkor?