2. rész

Eunhyuk  Donghae  Korra  Hyori  Jin Ha  Leeteuk  Choi kisasszony  Kangin * Kage  Sun Jae  Zhou Mi  Han kisasszony  Siwon  Kyuhyun  Soo Mi

            „Az angolt egy latin követi… nem is lehetne csodásabb…” – morgolódtam magamban, mikor Eunhyuk rontott be olyan sebességgel, hogy hozzá képest egy leopárd egy lajhár tempójával mozog.

   - Nem fogjátok elhinni, mit hallottam! Véletlenül az…

   - Te soha semmit nem csinálsz véletlenül. – szólt közbe Donghae.

   - Végigmondhatnám? Szóval, elhaladtam az A-sok terme előtt, és meghallottam, amint az osztályfőnökük épp bejelenti, új osztálytársat kapnak.

   - Tényleg? – csatlakozott hozzánk Jin Ha is.

   - Azt is mondta, hogy a lány…

   - Lány? Csodás, akkor a fiúk meg fognak bolondulni… - morgolódott Hyori.

   - Nyugi, aki foglalt, az nem valószínű. Én biztosan nem. – karolta át a lány vállát Leeteuk, az iskola angyalainak vezetője. 1. osztály óta van együtt a tündérrel, és még sosem vitáztak semmin… legalábbis mi nem tudunk róla.

   - Miért szakítotok félbe folyton??

   - Folytasd csak!

   - Nos, a lánynak nincs ereje, sőt mi több, az iskoláról is azt tudja, hogy holmi közönséges halandók járnak ide.

   - Akkor elvileg titkolnunk kéne, hogy mik is vagyunk valójában?

   - Ugyan miért kéne? Tudja csak meg, hogy hova került.

   - Hyuk, szerintem ez nem jó ötlet. – Leeteuk próbálta lebeszélni a barátját… nem sok sikerrel. – Az igazgatóságnak biztosan jó oka van arra, hogy ne tudassuk vele.

   - Mikor érdekelt engem, hogy mit akar a diri? Szerintem soha… Donghae, neked erről mi a véleményed?

   - Bármiben benne vagyok. Nem kell nekünk ide egy ember… ugyanolyan, mint az ősei, csak bajt hozna ránk.

   - És mit csináltok, ha nem olyan? – jött oda hozzánk Kangin. Mondhatni rangidősnek számított az osztályban Shindonggal együtt. Mindketten medvedémonok, az erdők mindenható őrzői. Alapvetően békés lények, de ha valaki felbosszantja őket, akkor nem menekülhetett a haragjuk elől.

   - Na, már csak ezek hiányoztak. Menjetek inkább és dörgölőzzetek valamelyik kerti fához.

   - Hae, elég!

   - Gyerekek, üljetek a helyetekre! Kezdődik az óra. – tette le könyveit a katedrára a latin tanárnő, Choi kisasszony.

***

            Miután az osztályfőnök kiment és a biosztanár bejött, egyből elkezdődött az óra. Nem egészen értem, hogy miért kell ismernünk kívülről betéve az összes nyomorult takarmánynövényt, ezért nem is igazán figyeltem. Inkább azon gondolkodtam, vajon miért jöhet a St. Helens be egy olyan diák, akinek semmi köze a „szörnyekhez”?

   - Sunny, szerinted miért került be az új lány? – fordultam oda padtársamhoz suttogva.

   - Nem tudom, de nekem is gyanús. Biztosan van valami a háttérben, mert csak úgy nem vennének fel egy halandót. Lehet, hogy csak titkolni akarják, hogy mi is ő valójában.

   - Mégis mi értelme lenni eltitkolni? Előbb vagy utóbb úgyis kiderülne, nem?

   - Vagy az is lehet, hogy nem tudják, mi is valójában a lány.

   - Az lehetetlen, hiszen mindenkin korán megmutatkoznak az első jelek.

   - Kage, ha már úgyis annyira jól elbeszélgetsz, akkor esetleg nekem is hajlandó lennél válaszolni? – lépett mellénk a tanárnő – Megmondanád nekem a rizs fajnevét latinul?

   - Öhm…

   - Nos, hallgatunk. De jó hangosan mond, hogy a többiek is hallják.

   - Orysa sativa… -motyogtam halkan.

   - Kicsit hangosabban, mert az elsők biztosan nem hallották.

   - Orysa sativa.

   - Köszönöm, leülhetsz. De mostantól maradjatok csendben.

   - Igenis, Han kisasszony. – leültem és igyekeztem inkább a gondolataimba merülni…

   - Akkor jöjjön most egy fiú. Lássuk csak… Zhou Mi. Meg tudnád mondani nekünk a repce latin nevét, és hogy mire használják az emberek?

   - Latin neve Brassica napus, főként olajt és mézet készítenek belőle. Olajként nem ajánlott tartós fogyasztásra, mert nehezen bomlik le és lerakódik az érrendszerben az emberek halálát okozva. Viszont a repceméz kiválóan használható gyomorsavtúltengésben szenvedőknél, mivel enyhén lúgos kémhatású.

   - Stréber… - szaladt ki félhangosan Siwon szájából az apró szócska.

   - Ő legalább tanul, nem úgy, mint te. – szidta le a tanárnő egyből.

   - Tanulok én, csak nem egész álló nap.

   - Akkor az eredményeiden miért nem látszik meg ez az állítólagos tanulás?

   - Mert… - megszólalt az óra végét jelző csengő.

   - Rendben, mára ennyi. Következő órán dolgozat, úgy készüljetek.

   - Viszont látásra, Han kisasszony! – hajolt meg Zhou Mi tisztelettudóan.

   - Komolyan be akarsz nála vágódni, vámpírka?!

   - Nem mintha rád tartozna, de… nem érdekel a tanárunk, mint nő, hanem mint hasonló intellektuális szinten lévő személy, akivel kellemesen el tudnék beszélgetni. Nem vagyok olyan perverz dög, mint ti, akiket csak az érdekel, hogy a lehető legtöbb nővel létesítsenek szexuális kapcsolatot egyetlen éjszaka kedvéért.

   - Azt ne mond, hogy örök szüzességet fogadtál vagy valami hasonló? – csatlakozott Kyuhyun is.

   - Azért, mert nem az az elsődleges célom, hogy ágyba bújjak vele, az nem azt jelenti, hogy nem tartom kívánatos nőnek.

   - Szóval mégis elvinnéd egy körre?

   - Vagy kettőre…

   - Miről folyik a bájcsevej? – álltam meg Zümi asztala előtt.

   - Semmiről, csak fiús dolgokról.

   - Aham… teljesen véletlenül nem arról, hogy Zhou Mi miért szűz még mindig?

   - Nem mintha én lennék az egyetlen… Ha jól tudom, Siwon és Wookie sem csinálták még.

   - Aljas rágalom! – mordult rá Siwon - Azért, mert nem reklámozom, az nem azt jelenti, hogy nem történt meg!

   - Haver, most árultad el magad… - veregette meg barátja vállát Kyu.

   - Hagyjatok, inkább elmegyek levegőzni egy kicsit.

   - De bátyus… mindjárt kezdődik az óra.

   - Nyugi, Soo Mi, addigra visszajövök. Ha pedig nem, akkor mond azt, hogy rosszul éreztem magam és a szobámban pihenek.

   - Rendben… de gyere vissza időben.

Siwon egy könnyed ugrással távozott az ablakon keresztül, majd a keleti torony felé vette az irányt. Köztudott volt, hogy oda szokott járni „kikapcsolódni”. Olyankor jobb volt nem megzavarni, mert könnyen elveszette a fejét… és habár remekül tudta uralni erejét, ilyen helyzetekben mégis képes volt végezni bárkivel, aki az útjába került…

            Épp, mikor eltűnt az ablakból, akkor lépett be a földrajz tanár. Azt hiszem, erre az órára már nem fog beérni…