Siwon Kyu * Jin Ha Eun Hae Korra Shindong Kangin Teuk Hyori Lee úr
Tetszik vagy
sem, Zhou Minak igaza van… nem azért nem történt meg, mert nem akartam, hanem
azért, mert az itteni lányok mindegyik… tisztelet a kivételnek, mind csak arra
jó. A legjobbnak és legszebbnek tartják magukat, pedig nem többek holmi olcsó
szajháknál…
- Ugye tudod, hogy az órának már rég vége van?
- Ugye tudod, hogy még
egy ilyen és nem csak az órának lesz vége… Mit akarsz?
- Miért kaptad fel
annyira a vizet azon, amit Mimi mondott? Igaza lenne?
- És ha igen, akkor mi
van? Egyébként úgy kérdezed, mintha nem tudnád…
- Ki tudja, hogy
elmondasz-e nekem mindent? De ezen nincs mit szégyellni, csak nem találtad még
meg a megfelelő személyt… Lehet, hogy majd pont az új csajszi lesz az. Vagy
valaki, aki már most is a közeledben van, csak eddig nem vetted észre.
- Kyuhyun, ezt te sem
gondolhatod komolyan?? Tudod nagyon jól, hogy mit gondolok az itteni ”lányokról”.
- Biztos nincs egy sem
köztük, aki legalább kicsit is megfelel az elvárásaidnak?
- Nem igazán… - ahogy
lenéztem a toronyból egy fekete kocsi állt meg a főkapu előtt, és egy sötét csuklyát
viselő személy szállt ki belőle. Hirtelen egy nagyon ismerős érzés fogott el…
mintha… nem, az nem lehet.
- Hahó! Itt vagy
még?? – lóbálta a kezét az arcom előtt.
–Figyeltél te rám?
- Mi… persze…
- Akkor mit mondtam?
- Jó, bocs, csak… te is
látod azt az autót a kapunál?
- Milyen kocsit? Nem
láttam semmit. Már képzelődsz is… gyorsan keresnünk kell neked egy barátnőt!
- Hülye! Láttam, hogy
leparkolt a bejárat előtt és egy sötét köpenyt viselő alak bejött az épületbe. Biztos
vagyok benne, hogy itt volt. Menjünk és nézzük meg!
- Lógni akarsz dupla
töriről? A tanár úgy meghúz félévkor, hogy azt a karót soha többé nem tudod
javítani.
- Aish! Akkor órák után
járok az ügy végére. Tudnom kell, hogy mi folyik itt.
- Oké, de most
inkább gyere. – maga elé húzott, és hátulról
tolni kezdett a terem felé…
***
Az asztronómia az egyik kedvenc tantárgyam, ugyanis imádom a
csillagokat figyelni. Valamiért mindig is jobban lekötött az égbolt vizslatása,
mint a virágok, a fák… pedig tündér, vagy mi volnék.
- Nos, mielőtt a tényleges órát elkezdenénk,
kiosztom nektek a beadandót. Hol vannak a többiek? Még öten hiányoznak.
- Nem tudjuk,
vasárnap este nem jöttek vissza. Valószínűleg betegek. – válaszolt Hyori.
- Értem. Tehát visszatérve… 2 hetet kaptok
rá, hogy elkészítsetek egy bemutatót az általatok választott égitestről. Mikor
keletkezett, mik a főbb jellemzői, kikre van hatással? Ezeket mind
válaszoljátok meg a prezentációban.
- Szerintem Eunhyuknak
a fekete lyukat kéne választania… nagyon hasonlítanak egymásra.
- viccelődött
Donghae.
- Nagyon poénos akartál
lenni, de aki ilyet mond a saját barátjára, az maga sem különbözik egy fekete
lyuktól.
– vágott vissza neki a tanár úr. – Most pedig várom, hogy ki melyiket választja.
- Én a Vénuszt
szeretném. – jelentkezett elsőként Hyori.
- Remek döntés, igazán
illik hozzád.
- Enyém a Mars.
– lendítette magasba a kezét Donghae.
- A római hadisten… te
is folyton hadakozol Eunhyukkal, pont neked van kitalálva.
- Én vállalom a
Szaturnuszt.
- Á, Shindong, jó
választás.
- Én megelégszek egy
törpebolygóval. Ceres for Kangin.
- Rendben, felírtalak.
- Stip-stop Uránusz.
– az ég istene a hozzám való.
- Nem csalódtam benned.
- Én a Jupitert
választanám.
- Vezető a vezetőt. Azt
hiszem, nem lepődtünk meg Leeteuk választásán. Korra? Eunhyuk? Veletek mi lesz?
- Én a Plútót kérném.
- Miért pont az
alvilág istenét, nem találtál valami lányosabbat? – kötött bele Hyukie.
- Eunhyuk, neked a legjobb
Eris lesz.
- Úgy gondolja?
- A viszálykeltésben
verhetetlen vagy, ezért igen. Nos, ezennel eldőlt, hogy ki melyik bolygót
kapja. Ne feledjétek, két hetetek van. Most elengedlek titeket hamarabb, hogy
tudjak készülni, akár kutatni a könyvtárban. Számos jó könyv van az iskolában,
használjátok őket bátran. Sziasztok! – amint Lee tanár úr elhagyta a termet, mindenki egyből
zúgolódni kezdett. Én nem is törődve velük, egyből elindultam a könyvtárba…
Halkan benyitottam, végigsétáltam a polcok közt és megtalálva a
kellő könyveket leültem a szokásos asztalomhoz. Egyik fele árnyékban volt, én a
napos végénél foglaltam helyet. Nagyban elmerült az irományokban, mikor valaki
eltüsszentette magát… pedig rajtam kívül nem láttam itt senkit.
-
Sajnálom, ha megzavartalak. – jött a bocsánatkérés
az sötét rész felől.
- S-semmi gond, de… ki
vagy te?
- Én… senki. Mennem kell. – csak egy halvány árnyat láttam elsuhanni. – Ez meg ki
volt??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése