Siwon Na Rae
Most mégis mit
mondjak neki? Ha nem lettem volna ennyire figyelmetlen… vagy ha Hyuk nem húzott
volna fel, akkor biztos nem szólom el magam.
- Nos…
- Igen?
- Néha elnevezzük
egymást különböző állatoknak. Engem például gyakran rókának hívnak, de nem
tudom miért… nem vagyok vörös.
- És ravasz?
- Nem tudom, de gyere!
– megragadtam a csuklóját.
- Hé, nem vagyok kutya,
akit csak úgy ráncigálhatsz össze-vissza egy pórázon.
- Csak gyere velem… nem
foglak bántani, ne aggódj. – a keleti torony felé mentem vele, mert az az
egyetlen hely, ahol mindenki békén hagy.
- Hova a csudába
viszel??
- Nyugi, mindjárt ott
vagyunk.
- De hol? Nem angolra
kéne mennünk?
- A tanár valószínűleg
úgy tudja, hogy az orvosi szobában vagy, én pedig melletted maradtam. Senki sem
fog gyanakodni.
- Ne már! Ez az első
angolom, nem akarok hiányozni… azonnal engedj el és menjünk vissza!
- Ne nyafogj már, nem
fogsz lemaradni semmiről. Komolyan, rosszabb vagy, mint a húgom…
- Van húgod?
- Ja, persze… nem
emlékszel semmire. Mindegy, valami fontosat kell mondanom, amit más nem
hallhat.
- Miért pont velem kell
ilyenről beszélned? – kezdtem egyre idegesebb lenni…
- Mert téged érint a
dolog. Viszont ne kérdezz ennyit, csak gyere!
- Oh, az ott a nyugati
torony… ott kaptam szállást… hagyjuk.
- Igen, az a nyugati
torony, de mi a keletibe megyünk.
- Mi van ott?
- Az egyetlen hely,
ahol senki nem zavarhat meg minket.
- T-te meg mire
készülsz??
- Mi a… nem akarok
tőled semmit! Csak beszélgetni fogunk.
- Remélem is…
- Meg is érkeztünk, már
csak pár lépcső van hátra.
- Ez neked pár?? Van
vagy 300!
- 280…
- Remek… menjünk inkább
órára.
- Ha csak ezen múlik… -
ismét felkaptam és elindultam vele felfelé.
- Tegyél le! Nem
hallottad, engedj el! – ficánkoltam ide-oda, de mintha észre se vette volna,
haladt tovább…
- Itt is vagyunk.
- Hurrá… Nos, miről
akartál annyira beszélni, hogy képes voltál felcipelni 280 lépcsőn…?
- Szóval… el kell
menned ebből a suliból!
- Tessék?
- Nem neked való, nem
fogod bírni itt.
- Ennyire gyengének
tartasz csak azért, mert egyszer elájultam…?
- Nem így értettem…
- Akkor hogy? Elegem van
abból, hogy folyton váltogassam az iskoláimat! Nem megyek innen sehova.
- Kérlek, el kell
hagynod ezt az iskolát, amilyen gyorsan csak lehet.
- Mégis miért? Tudsz
olyan indokot mondani, amivel meg tudsz győzni?
- Nem biztonságos neked
itt…
- Miért is?
- Mert… ez így nem lesz
jó. Tudod, ez nem egy hagyományos iskola és…
- Tudom, és én sem
vagyok épp szokásos, pont ezért választottam ezt. Meg persze a szüleim is
befolyásolták a döntést…
- Nekem mindegy, de…
muszáj elmenned innen.
- Még mindig nem
értelek… tényleg ennyire zavar a jelenlétem? Valamit rosszul csináltam volna?
Meg tudok változni, ha kell…
- Nem kell
megváltoznod, főleg miattam nem! Csak lépj ki az iskolából!
- Nem tehetem, maradnom kell.
- Miért?
- Mert ez az egyetlen
hely, ahol… biztonságban vagyok.
- Miért kéne
biztonságban lenned? Talán keres valaki? Meg akarnak ölni, vagy mi?
- Nem, de… jön a Hold…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése