1. rész

Kage  Henry  Kyuhyun  Yoon Mi  Sungmin  Siwon  Soo Mi  Hangeng  Lee úr  Kim úr   Zhou Mi  Ryewook

   - Te meg mégis mi a fenét képzelsz?? – ugrott Henry Kyuhyun nyakának – Azt hiszed, csak úgy elszeretheted más csaját??

   - Ha annyira szeretett volna téged, akkor nem tudtam volna elcsábítani.

   - Ő egy lidérc! Aki a gazdája, azé a teste és a vágyai is. Te is tudod nagyon jól, és ezt kihasználva szerezted meg tőlem. – erősebben kezdte szorítani Kyu nyakát, de ő megfogta a vámpír csuklóját és egyszerűen leszedte magáról…

   - Fiúk, elég!! Ha az igazgató meglátja ezt, mindketten repültök a suliból! – már nem bírtam nézni, hogy szétszedik egymást.

   - Kage, te maradj ki ebből! – mordult rám Kyuhyun.

   - Nem tehetem, mert hozzám is köze van.

   - Azt mondtam, hogy me…

   - Na de, uraim! Maguknak nem matematikán kéne ilyenkor lenniük? – lépett elő a fa mögül az igazgató helyettes, Heo kisasszony. – Örülnék, ha nem rontanák az iskola hírét holmi nevetséges rendbontásokkal.

   - Elnézést, azonnal megyünk. – megragadtam Kyu karját és elkezdtem a terem felé húzni. – Ez meg mégis mire volt jó, hm?? Feleslegesen féltékenykedsz, én már csak a tiéd vagyok. Henry a múlt, semmi közöm többé hozzá.

   - Nem nyugszok addig, amíg ez a nyomorult vérszívó ebbe az iskolába jár! Értsd meg, zavarja az aurámat. – átkarolta a vállamat és szorosan magához húzott. – Tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem és bármi áron megvédelek. Ha kell, akkor ki is nyírom a bőregeret.

   - Ezzel tisztában vagyok, de te is tisztában vagy vele, hogy a St. Helens-ben az effajta viselkedés nem megengedett, sőt, súlyos szankciókat vonhat maga után.

   - Ne aggódj, nem lesz bajom. Majd kerítésen kívül intézem el vele.

   - Ott sem teheted! Ki is csaphatnak…

   - Édes vagy, hogy így aggódsz értem, de a családom nagy összeggel támogatja minden évben az iskola alapítványát. Nem eshetnek el egy ilyen mecénástól, nem igaz? – vigyorodott el furán, majd maga után kezdett húzni egészen a teremig…

***

Nos igen, nem mindennapi iskola a St. Helens. A legelőkelőbbek között is az első. Gazdag fiúk és lányok tucatjai tengették napjaikat a falak között, csak hétvégén, nagyobb ünnepekkor és nagyon indokolt esetben elhagyva azokat… ugyanis a „szörnyek” nem szaladgálhatnak csak úgy az utcákon. S hogy mit is értek pontosan szörny alatt?

            Legtöbbünk alakváltó démon. Napjaink nagy részében emberi kinézetünkben láthatnak minket, de veszély esetén, vagy… tesi órán könnyedén alakulunk át. Van itt minden… vérfarkas, vámpír, róka, és még sok egyéb állat is… mesebeli lények oldalát pedig a tündérek képviselik.

Az osztályok általában 12-15 főből állnak, mivel a kisebb csoportokat könnyebb kordában tartani. Ha egy farkas vagy egy tigris egyszer elszabadul… azt ne akarja senki végignézni.

***

   - Köszönöm a figyelmet, mára ennyi lett volna. – köszönt el tőlünk a matek tanár, Kim úr. – Péntekre mindenki legyen kész a házi feladatával.

   - Igenis, viszont látásra! – köszönt az osztály egyöntetűen.

   - Végre egy kis szünet! – nyújtózott egyet Sungmin.

   - Mi van bátyus? Eddig nem volt bajod vele… - megböktem a hasát, amitől egyből összerándult.

   - Ezt miért kellett? – csattant fel egyből.

   - Nyugi, lidércke, az idegesség árt a szépségednek. – viccelődött vele Siwon.

   - Te már csak tudod… Néztél mostanság tükörbe?

   - Az én bátyám úgy tökéletes, ahogy van. Neked viszont nem ártana egy kisebb arcpakolás. – kelt testvére védelmére Soo Mi.

   - Mi van vöröske, csak nem szerelmes vagy a saját bátyádba? – lépett oda hozzánk Hangeng.

   - Osztály, tudom, hogy ez most a szünetetek lenne, de fontos bejelenteni valóm van. – kopogtatta meg a táblát az osztályfőnök. – Üljön mindenki a helyére!

   - Hurrá~! – morgolódott a vámpír trió.

   - Tudom fiúk, hogy nem örültök neki, de a hírnek valószínűleg annál inkább fogtok. Új diák érkezik hozzátok holnap reggel.

   - És ennek most valamiféle eufórikus érzést kellett volna kiváltania? – nézett szkeptikusan a tanárra Hangeng.

   - Ha hozzáteszem azt, hogy lány?

   - Mindjárt jobban bejön a dolog.

   - A neve Kim Na Rae, és… nos, ez az egyetlen bökkenő… ő is és a szülei is úgy tudják, hogy ti és mi itt mind halandók vagyunk.

   - Vagyis titkolnunk kéne előtte, hogy démonok vagyunk…? – tette fel a költői kérdést Ryewook. Mindenki tudta, hogy ezt kell tennünk…

   - Pontosan, jól látjátok a helyzetet. Nem hiszem, hogy sokáig fogja húzni nálunk, így nem kell sokáig színészkednünk. –dőlt hátra nyugodtan Sungmin.

   - A korábbi eredményeit nézve igenis nagy esély van rá, hogy bent maradjon a St. Helens-ben. – cáfolta meg Minnie kijelentését Lee úr.

   - Mégis hogy kerülhetett be, ha nem „szörny”?? – egyre jobban kezdett érdekelni az új jövevény…