Na Rae Siwon Eunhyuk
Még szerencse,
hogy nem a legfényesebb helyre állt, így nem tűnt fel senkinek, hogy valójában
nem csókoltam meg… jobb hüvelykujjamat szájára csúsztattam és így nem értek
össze ajkaink… annyira.
- Ya!! Te meg mégis mit képzelsz?! – amilyen
erősen csak tudtam pofon vágtam. – Nem vagyok a játékszered, amit bármikor
elővehetsz, mikor kedved tartja! Ráadásul… ez volt… az első, te idióta! Miért
neked kellett elvenned? Barom! – egy apró könnycsepp gördült végig arcomon.
- Én… Kyuhyun…
- Mi van vele??
- Ő mondta, én csak…
- De te tetted meg!
Hagyj békén!
- Miért tetted ezt
vele?
- Eunhyuk, te mit
keresel itt??
- Leeteuk küldött, hogy
keressem meg Hyorit, de nem gondoltam volna, hogy erre érek ide… Minden
rendben, Na Rae?
- Persze… - megtöröltem
az arcomat.
- Mit szólnál hozzá, ha
kimennénk sétálni?
- Most bárhol
szívesebben vagyok, mint itt. Mehetünk. – elindultunk kifelé – Oh, és Siwon…
találd ki,hogy kiről akarsz írni, nekem mindegy. Írd le a neveket egy cetlire
és add oda valakinek. – belekaroltam Hyukba, és kimentem vele a könyvtárból.
- Biztos, hogy jól
vagy?
- Most már igen.
Köszönöm, hogy elkísérsz.
- Igazán nincs mit. Ha
szeretnéd, lehetek a testőröd…?!
- Köszi, de nem kell.
Elég nekem, ha nem szól hozzám és nem jön a közelembe.
- Az utóbbit nem
biztos, hogy tudom garantálni.
- Neked nem is kell. Ha
elkerülöm őt, akkor nem lehet gond.
- Miért nem hagyod,
hogy segítsek? Csak haverkodni próbálok, nem akarok olyat tenni, mint ő
odabent.
- Ezért hálás is
vagyok, de nem igazán szeretnék bajt okozni másoknak. Akkor inkább egyedül
leszek az iskolában…
- Dehogyis! Azt nem
hagynám!
- Édes vagy. –
mosolyogva hajtottam egy tincset fülem mögé. – De ne próbálkozz semmivel, nem
vagy az esetem.
- Eszembe se jutott! De
azért barátok lehetünk, ugye?
- Hát… - vettem egy
nagy levegőt – Felőlem…
- Szuper! Akkor mit
szólnál hozzá, ha pénteken együtt mennénk haza?
- Öhm… nem hiszem, hogy
egy irányban laknánk.
- Nem baj, de egy
darabig biztosan egyfelé megyünk.
- Nem lehet, a
lányokkal leszek.
- Kikkel?
- Hyori biztos, de
szerintem a többiek is jönnek.
- Értem… akkor
maradjunk mi is a fiúkkal és csapjunk egy nagy bulit?
- Igazából az A-sok
akarnak beavatót tartani nekem, mert állítólag ez náluk hagyomány.
- Tényleg? Sose hallottam
még róla…
- Úgy érted, hogy nem
is szoktak ilyet csinálni?
- Nem hiszem, én nem
tudok efféle buliról.
- Hm, fura… minden
esetre a lányokkal maradok. Akkor nem lehet semmi baj. – nevetve fordultam
vissza a könyvtár felé. De bár ne tettem volna… megláttam, hogy Siwon közeledik
felénk olyan dühösen, hogy szinte fel is robbant ott helyben. – T-te meg mit
akarsz?
- Na Rae, menj most
innen, kérlek.
- Nem.
- Menj el…!
- Nem fogok, nem
hagyom, hogy bántsd a barátomat.
- A barátodat??
- Igen, Eunhyuk a
barátom és őket mindig megvédem… bármi áron.
- Nem akarlak bántani,
ezért kérlek, menj innen.
- Nem! Egy ujjal sem
érhetsz hozzá! Ahhoz előbb engem… kell…
- Na Rae?
- Ki akarsz kezdeni
velem? Pont velem? Ez egy nagyon rossz húzás volt, róka úrfi.
- Aish! Megint kezdi…
- Mit kezd?
- Na Rae, nyugodj le,
oké?
- Az előbb még nekem
akartál esni, most meg te csitítgatsz?! Röhejes…
- Nem neked, hanem Eunhyuknak!
- Igen, de én közétek
álltam. Szóval először engem kellett volna eltenned láb alól. Felőlem
játszadozhatunk, én ráérek… Hm, minek van ilyen isteni illata? – lehunyt szemekkel
szagoltam a levegőbe.
- Fejezd be és gyere
innen!
- Felőled jön, Hyukie.
Annyira… csábító… - lassan felé kezdtem sétálni.
- Hogy az a… Eunhyuk,
tűnj el, de nagyon gyorsan!!
- Miért? Nem fog
bántani…
- Dehogynem! Rohanj
már, te idióta, nem viccelek!! A májad kell neki… vagy a szíved!
- Mi??
- Látszik, hogy nem
figyelsz órán… egy gumiho ezekre a belső szervekre pályázik. Nyomás! –
elindultam feléjük.
- Gyere, kicsi Hyukie,
nem fog fájni. Kíméletes leszek, ígérem.
- Nem adom! Siwon, mit
csináljak??
- Mondtam már, hogy
rohanj!!
- Rohanj csak, úgy még
izgalmasabb lesz téged elkapni. – megnyaltam a számat.
- Menj már, te…!! –
átnyúltam Na Rae hóna alatt és elkezdtem hátrafelé húzni.
- Te is beszállsz?
Remek, minél többre vadászhatok, annál jobb. – megálltam, kitámasztottam magam
és átdobtam Siwont a vállam felett… nagy puffanással landolt a földön.
- Siwon, jól vagy?
- Persze… -
feltápászkodtam és egy kicsit megropogtattam a hátam. – Ennyivel nem öl meg,
hiszen egy fajból vagyunk.
- Ne aggódj, ez csak a
bemelegítés volt.
- Nem, ez a befejezés!
- Azt hiszed, hogy meg
tudsz állítani? Mert akkor nagyon tévedsz, gyenge vagy te ahhoz.
- Ha annyira gyenge
lennék, akkor nem tudtalak volna megcsókolni nemrég a könyvtárban, mert ki
tudtad volna védeni.
- Siwon, ugye tudod,
hogy kezdesz átalakulni?
- Ugye tudod, hogy nem
érdekel?! – elkezdtem Na Rae felé rohanni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése