10. rész

Siwon  Na Rae  Soo Mi  Kage  Kyu  Eun

            Ahogy egyre erősebben szorítottam, úgy kezdtek el szinte lepattanni nyakamról ujjai. Mikor szinte mind elvált tőlem, abban a pillanatban megfordítottam a helyzetet, és én löktem a falnak vállainál fogva. Nem tudtam, hogyan és miért teszem ezt…

   - Nem megmondtam, hogy eressz… - hirtelen minden teljesen elsötétült.

   - Hé, mi van vele?

   - Én… - teljesen elgyengültem… csak arra emlékszek, hogy elkezdek a padló felé zuhanni, többre nem…

   - Át kéne vinni a gyengélkedőbe… vagy a szobájába.

   - Tudjátok, hogy melyik az?

   - Nem, tegnap még biztos nem volt nálunk…

   - A nyugati torony…

   - Haver, miről zagyválsz már megint?

   - Tegnap este, mikor kinéztem, csak ott pislákolt valami fény. Van ott pár régóta nem használt szoba, talán azokból kapott meg egyet.

   - Akkor vidd oda!

   - Miért én?

   - Tulajdonképp miattad van most ilyen állapotban, nem gondolod?

   - De… nem is én kezdtem.

   - Akkor ki, talán Kyuhyun? Vagy húgod? Esetleg én? Legyél végre férfi, és ismerd be, hogy tévedtél és, hogy ez most igenis a te hibád volt! Na?!

   - Rendben… a nyugatiba vigyem?

   - Inkább a gyengélkedőre. Ha mázlink van, akkor angolra összeszedi magát.

   - Oké… mindjárt jövök. – felemeltem őt a padlóról, és elindultam vele az orvosi szobához. Miért pont nekem kell? Nem én mondtam neki, hogy hergelje túl magát… De az a szempár… megint ugyanúgy nézett rám, mint a kertben. Már biztos, hogy ő és a csuklyás ugyanaz a személy, és az is tuti, hogy hibrid.

   - Siwon, te meg mit csináltál vele? Már az első nap kikészítetted?

   - Hyuk, hagyj most békén, nem vagyok jó passzban a hülyeségeidhez.

   - Elkísérlek.

   - Ne! Nincs rád szükségem és neki se.

   - De nekem rá igen.

   - Fejezd be és tűnj el, mielőtt megbánod!

   - Képes lennél úgy harcolni velem, hogy a karjaidban tartod őt? Még a végén baja esik… Azt pedig nem szeretnéd, ugye?

   - Mire célozgatsz??

   - Én? Ugyan, semmire. Hova gondolsz, nem szoktam célozgatni.

   - Állj el végre az útból!

   - Na~, ne morogj róka! Kerülj ki, ha annyira mehetnéked van, a lányt pedig nyugodtan hagyd csak itt, jó kezekben lesz.

   - Nálad? Ne is álmodj! Inkább ölöm meg itt és most, minthogy a karmaid közé keveredjen.

   - Csak nem bejön? Szerelem első látásra? Azt hittem, ez csak az embereknél létező dolog… ezek szerint tévedtem.

   - H-hol vagyok…?

   - Na Rae, minden oké?

   - Igen, de… miért vagyok a karjaidban és hova viszel?

   - Elájultál a teremben és a többiek megszavazták, hogy én vigyelek el az orvosiba.

   - Esetleg letennél? Azt megköszönném.

   - Oh, persze.

   - Köszi. Vissza is mehetnénk angolra, nem kéne már az első órámon késnem.

   - Jó ötlet. Viszlát, tigris!

   - Szia! – mikor távolabb kerültünk tőle, megállítottam Siwont. – Miért hívtad tigrisnek?

   - Nos…