20. rész

Siwon  Na Rae  Eun  Kibum  Heo kisasszony  Kyuhyun

            Normál esetben szívesen végignézek egy kisebb bunyót, de most jobb lesz, ha szólok a tanároknak… különben nagy baj is lehet belőle… Gyorsan átszaladtam az udvaron és mentem is a tanáriba…

   - Na gyere, cicus! Mutasd meg, mit tudsz!

   - Biztos akarod? Nehogy megsérülj, nem szeretnélek megölni.

   - Te sem gondolhatod komolyan, hogy meg tudnál engem ölni?! Nem vagy még elég fejlett hozzá.

   - Azt hiszed. – lendületből neki ugrottam és a földre tepertem.

   - Tudod, ez a pozíció kifejezetten tetszene, ha nem itt és nem most lennénk így.

   - Ch… perverz dög vagy!

   - Sosem tagadtam. – sunyin mosolyogva megfogtam és magam alá fordítottam.

   - Valamit elfelejtettél.

   - Mit? – értetlenül néztem gyönyörű arcát.

   - A lábamat lefogni. – egy jól irányzott lendítéssel eltaláltam legérzékenyebb pontját. Nyöszörögve dőlt le rólam…

   - Hogy az a… - nem esett valami jól, de legalább visszatértem tőle a normális énemhez. – Na Rae, fejezzük ezt be!

   - Csak most kezdtük, nem lehet még vége!

   - Pedig ezennel vége.

   - Igazgató úr! Heo kisasszony! Eunhyuk?

   - Eunhyuk, kísérd el innen Siwont, a lányról mi gondoskodunk. Ne beszéljetek erről senkinek!

   - Igenis, igazgató úr!

   - Értettük.

   - Na Rae, gyere velünk!

   - Kényszerítsenek!

   - Kim kisasszony, kérem tegye, amit az igazgató úr mondott.

   - Mi lesz, ha nem?

   - Yoon Mi, intézkedjen.

   - Máris.

***

                Nem értettem, hogy mi történt pontosan odalent, de lehet, hogy jobb is. Nem gondoltam volna, hogy mikor Siwon azt mondta, hogy gáz van, akkor tényleg az is volt.

   - Siwon…

   - Mi van?

   - Mitől kattant be így a csaj?

   - Mert gumiho és jön a telihold. Ráadásul hibrid, ezért sokkal nehezebb lesz neki megtanulni kezelni az erejét… Megijedtél tőle, igaz?

   - M-mi? Én, dehogy!

   - Láttam rajtad.

   - Rosszul láttad, vegyél szemüveget!

   - Kár tagadnod…

   - Ti meg hol voltatok?

   - Kyuhyun! Végre van itt egy értelmes személy is!

   - Beléd meg mi ütött?

   - Semmi, menjünk!

   - Oké… szia, Hyuk!

   - Sziasztok!

   - Ez meg mi volt?

   - Elveszettem a fejem…

   - Azaz?

   - Az udvaron egymásnak estünk Na Raevel.

   - Hogy mit csináltatok?

   - Nos, elég vicces sztori…

   - Szerintem nem. Mitől?

   - Tudod, a könyvtárból utánuk mentem. Megkértem, hogy álljon félre, de nem tette…

   - Miért kellett volna félre állnia?

   - Mert… meg akartam verni Hyukot…

   - És ezért alakultál át?

   - Nem. Először Na Rae változott, utána meg én, mikor felhúzta az agyam.

   - Mit csináltatok? Megsérült valaki?

   - Nem, csak… hogy is fogalmazzak… hemperegtünk…

   - Szóval… hemperegtetek. Csak ennyi, vagy történt más is?

   - Hát… tudod, hogy amikor bekattanok, akkor előjön egy perverzebb énem.

   - Eddig nem tudtam, de oké… Célozgattál, igaz?

   - Igen, de nem direkt, csak… mégis férfi vagyok!

   - Nekem nem kell bizonygatnod!

   - Érdekes, a könyvtárban még kellett…

   - Az más volt… Mi lett a lánnyal?

   - Nem tudom. Megjött az igazgató meg a helyettes és azt mondták, hogy menjünk el.

   - Később megkérdezzük a lányokat, most gyere, pihenj le egy kicsit.

   - Nem lehet, készülnünk kell a péntekre. Nagyon erős, lazán átdobott a válla felett.

   - Téged??

   - Nem, az öreganyámat! Persze, hogy engem.

   - Ebből is látszik, hogy hibrid.

   - Te is fel tudod ám dobni az embert…

   - Ki beszélt itt emberekről?

   - Tudod, hogy értettem.

   - Igen, tudom. Akkor most mit akarsz, mit csináljunk?

   - Nem tudom… erősítenünk kell magunkat, különben a kiscsaj kicsinál minket.

   - Csak téged. Én a széken ülve fogom végignézni.

   - Kössz… Azt hiszem, itt az ideje kilógni az erdőbe.

   - Ha megtudják, ki is csaphatnak.

   - Ha megtudják… De te nem fogod elmondani, igaz?

   - Nem…

   - Ez esetben, szia!

   - Várj, veled megyek…