17. rész

Hyori  Min Ha  Zhou Mi  Siwon  Kyu  Na Rae

            Miután a 7. óránknak is vége lett, csatlakoztunk Hyorihoz a könyvtárban. Minél hamarabb el akartuk kezdeni a kutatást, mert sok könyvet kell átnyálaznunk, ha akarunk is találni valamit.

   - Sziasztok!

   - Szia! Tudod már, hogy egyáltalán miben keressük?

   - Halványlila gőzöm sincs…

   - A tündérkönyvekben biztos van valami.

   - A suliban az egésznek csak töredéke van meg, a legrégebbiek nem is biztos, hogy léteznek még. Próbáltam felvenni a kapcsolatot az otthoniakkal, de esélytelen, hétköznapra az összes vonalat központilag a suliból blokkolják.

   - Ez esetben csak pénteken tudod csak megszerezni a kellő anyagokat… az már késő.

   - Miért lenne késő? Siwon csak azt mondta, hogy találjunk megoldást, azt nem, hogy most péntekre meg kell lennie. Épp ezért beszélt Kyuval, hogy segítsen neki lefogni.

   - De ha most… Eddig úgy változott át, hogy utána el is felejtette, bár ennek pontos okát nem értem.

   - Hol itt a probléma?

   - Ott, hogy most lesz 18. Elérte azt a kort, ami előtt, ha nem tanulja meg kontrollálni az erejét, akkor többé nem is fogja tudni… vagy csak nehezen.

   - Vagyis a határidőnk a születésnapja?

   - Legvégső esetben, de hamarabb kéne.

   - Tudjuk, hogy mikor van?

   - Reméljük, minél később…

   - Kezdjünk neki, aztán majd az ofőt megkérdezzük.

Pár órával később még mindig nem tartottunk sehol, de nem adhattuk fel, mert kevés időnk volt hátra…

   - Ezüst! Hogy ez eddig nem jutott eszembe…!

   - Hát persze, a vérfarkasok legfőbb gyengéje az ezüst.

   - Sokszor igen, de abba is gondolj bele, hogy nem egyszerű vérfarkasról beszélünk. Ő sokkal több ennél…

   - Biztosan van valami olyan bájital vagy csak egyszerű ige, ami megoldhatja a problémát.

   - Nem hiszek az ilyenekben. Ránk például a verbéna van hatással…

   - Meg a karó a szívetek közepében.

   - És ha elvesztitek a fejeteket.

   - Túl sokat tudtok…

   - Ezért vagyunk itt, hogy tanuljunk.

   - Khm… tehát ha az ezüstöt valamilyen formában tudnánk neki adagolni, akkor eltűntethetnénk belőle a farkast?

   - Eszerint nem biztos… - fordítottam feléjük a könyvet – Van, hogy nem hat rájuk. Ha mázlink van, akkor rá pont igen, de ha nem…

   - Na, jutottatok valamire???

   - Alig 4 órája vannak itt, szerinted mégis mire jutottak volna?

   - Igaz…

   - Eddig csak arra sikerült rájönnünk, hogy ezüstöt kell alkalmaznunk.

   - Ne is emlegessétek…!

   - Ezek szerint Kyuhyun pont abba a kategóriába esik.

   - Igen, rám éppen hat. De nem tudom, hogy Na Rae is hasonló-e hozzám, vagy neki meg se kottyan egy-két ezüstgolyó…

   - Siwon, te tudsz olyan növényről, ami gyengít titeket?

   - Még nem találtam olyat, de ez nem jelenti azt, hogy nincs.

   - Nem tudom, hogy mennyi az esélye, de…

   - Sziasztok!

   - N-Na Rae?!

   - Mi járatban?

   - Siwont kerestem, mert ha jól tudom, vele kell csinálnom egy beadandót. Csak azt akartam megtudni, hogy kikről kell, milyen hosszan meg hasonló hülyeségek.

   - Gyere, elmondom. – átkísértem őt egy távoli asztalhoz, hogy ne zavarjuk a többieket. – 3 egyiptomi isten kell… - továbbra is a többieket figyeltem.

   - Miért bámulod folyamatosan a másik asztalnál lévőket? Talán tetszik valamelyik lány?

   - Mi… nem!

   - Akkor miért nem rám figyelsz és arra, hogy elmond végre, mit kell csinálnunk.

   - Mert… fontos infókat várok tőlük.

   - Á, értem… A házi nem fontos?

   - De… csak ez most elsőbbséget élvez.

   - Oké… akkor… majd később visszajövök és átbeszéljük.

   - Ne, várj! Ráérsz pénteken?

   - T-tessék??