64. rész

Na Rae  Kage  Hyori  Sun Jae  Jin Ha  Siwon

            Nem akartam hinni a szememnek, mikor odaértem. Na Rae magasra emelve a falnak nyomta Kaget a torkánál fogva.

   - Itt meg mi a fene folyik?

   - Épp erre jártam és megláttam, hogy veszekszenek, aztán egy pillanatra megrázta magát, a következőben meg a lidércnek esett.

   - Nahát, már közönségem is van. Remek, imádok publikum előtt öldökölni. Hol is tartottam… ja, igen. Tudod, azt hittem, hogy komolyan gondolod a barátságot, de mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád, te inkább elrohantál a kis pasikáddal az erdőbe, hogy jót szórakozzatok. Milyen barát az ilyen, mi?! Majd belebolondulok a fájdalomba azért, hogy jobb lehessek, mindezt értetek, de… pont te szarsz a legnagyobb ívben a fejemre, akiről azt hittem, hogy a legjobb barátom itt a suliban. Az árulóknak bűnhődniük kell… - erősebben kezdtem szorítani torkát.

   - Na Rae, kérlek, nem teheted ezt.

   - Te ebbe ne szólj bele, különben te leszel a következő!

   - Nana, miért csinálod ezt?

   - Ne hívj így, nem vagy a haverom! Közöd pedig nincs hozzá.

   - Valaki hozza ide Siwont, csak ő tudja szétszedni őket… Jin Ha, menj!

   - Oké…

   - En-engedjh el…!

   - Nem, kicsi szellemecske. Hanyagoltál, így jártál. Pár percben fogsz kétszer annyit szenvedni, mint én.

   - Na Rae, eddig olyan szépen haladtunk a kezeléssel, akkor most miért?

   - Mert elegem lett abból, hogy ez a… ez, akiben naivan hittem, inkább hancúrozott az avarban, mint hogy velem lett volna. Az egész… az egészet miatta kezdtem el, mert féltem, hogy ő lesz a következő áldozatom. Ő, aki már a kezdetektől fogva úgy bánt velem, mint egy teljesen normális lénnye…

   - Akkor miért akarod most mégis megölni?

   - Á, Siwon, épp időben.

   - Úgy emlékszem megmondtam, hogy nem érdekel többé, mit csinál. – néztem hűvösen Hyora – De a kis barátnőd addig nyafogott nekem, hogy végül idejöttem.

   - Tudod nagyon jól, hogy ha most nem segítesz, akkor később Kyuhyun nyír ki téged.

   - Tudom… Na jó, Na Rae, ereszd el, ha nem akarsz balhét. – fordultam a rókalány felé – Vagy azt szeretnél? Mert akkor hagylak tovább szórakozni, de a következő, aki érted jön a diri lesz. Szóval?

   - Végzek vele, aztán veled!

   - Ugyan, kérlek! Kicsi vagy még ahhoz, hogy engem bántani tudj és most még gyenge is. Nem tehetsz ellenem semmit. Na, engedd el és menj a dolgodra.

   - Nem!!

   - Ne akard, hogy én szedjem le a kezed Kage nyakáról, mert véletlenül a kezemben marad. Tudod, még mindig neheztelek rád Soo Mi miatt, könnyedén végezhetnék veled.

   - Akkor gyere! – a lidércet arrébb dobtam, átalakultam és megindultam Siwon felé.

   - Most komolyan… - átváltoztam és a többieket védve félre löktem Na Raet, amint elém ért. Szorosan a földhöz nyomtam, nem eresztettem el, akármennyire is ficánkolt.

   - Engedj el!!

   - Nem foglak, amíg le nem nyugszol.

   - Addig nem fogok, amíg nem végeztem az árulókkal!

   - Elég!! – megfogtam és kihajítottam az ablakon az udvarra, aztán utána ugrottam – Ugyanolyan hisztis liba vagy, mint amilyen a húgom volt! Egyetlen különbség van csak köztetek, ő sosem ölt meg senkit, még azokat se, akiket igazán utált. Te viszont mégis vetted a bátorságot és a pillanatnyi érzelmekre hallgatva elintézted őt. A legtöbben itt mind próbálnak neked segíteni, de te egyetlen ember miatt ekkora patáliát csapsz! Nőj már fel végre az Istenért!!

   - Siwon… kérlek, segíts!

   - Mi a…? – meglepetten néztem rá. A hangja hirtelen megváltozott, olyan gyenge volt, olyan elesett. – Na Rae…?

   - Egyedül nem bírom tovább, nem vagyok elé… Eressz el!!

   - Oké, figyelj. – visszaalakultam – Változz vissza és megbeszéljük.

Nehezemre esett ugyan, de megtettem, amit kért. Felvettem emberi kinézetemet, de megmozdulni nem igazán volt erőm, csak feküdtem a kövön. – Segíts… Beleőrülök az égető fájdalomba, ami a csontjaim legmélyéig hatol. Legszívesebben saját kézzel vetnék véget az életemnek, akkor mindenkinek könnyebb lenne. Miattatok akartam jobb lenni, hogy ne kelljen félnetek tőlem, de a végén mégis miattam menekülnek el a diákok… mert én itt vagyok a St. Helensben.

   - Fogd be!

   - Tes… - még szinte meg se szólaltam, máris magához rántott és szorosan ölelt – Siwon… nem kapok levegőt. – kezeim lassan felkúsztak hátára és hozzá bújtam.

   - Nemrég még meg akartál halni…

   - Tudom… - halkan sírni kezdtem, mert már nem bírtam tovább visszafogni magam – Annyira sajnálom, az egészet.

   - Úgy látom, szent a béke.

   - Kage… - felpattantam és a nyakába ugrottam – Nem tudok elégszer bocsánatot kérni azért, amit az előbb tettem, de… az egyetlen, amit cserébe felajánlhatok az csak a saját éle…

   - Csitt! Nem te vagy az első és valószínűleg az utolsó sem, aki ki akar csinálni, de bízok benned, sose fogsz tudni bántani.

   - Most is majdnem megtettem…

   - Majd a „bátyuskám” leállít.

   - Mióta vagyunk rokonok?

   - Régóta, csak elfelejtettem szólni. Whoops!

   - Minden oké idelent?

   - Hyori?

   - Ki más? Azt hiszem, az egész az én hibám, vagyis Hangengé. A reggeli adagot nem tudtam neked odaadni, mert belém rohant és eltört a bögre. Reménykedtem benne, hogy ez nem lesz hatással a dolgokra, de úgy tűnik mégis. Sajnálom.

   - Nem a te hibád, nem kell. Az a lényeg, hogy…

   - Hogy ne hagyjunk egyedül egyetlen percre sem. – megveregettem a vállát.

   - Azért a mosdóba ugye mehetek szólóban?

   - Oda talán.

   - Tényleg velem lesztek? Te is? – pillantottam Siwonra félve válaszától.

   - Ha nem teszem, még a végén újabb áldozatot szedsz.

   - Akkor…?

   - Csakis a többiekért. Még mindig haragszok rád, nagyon is.

   - Tudod, ki hiszi ezt el?!

   - Hyo, Sunny!

   - Most mi van? Így van, valld csak be!

   - Ne kavarjatok, ha kérhetem.

   - Az igazság fáj.

   - Szerintem inkább menjünk mind vissza a körleteinkbe, mert mindenkire ráfér egy kis pihenés. Az órák nagy része úgyis elmarad.

   - Támogatom az ötletet. – mindenki összeszedte magát és felment a saját szobájába. Elég mozgalmas volt a nap első fele, mi lesz még később?

63. rész

Na Rae  Hyori  Hangeng  Sun Jae  Jin Ha

            Már lassan 2 hete kapja Na Rae a főzetet. Egészen jól viseli, nem mutatkozik meg különösebb mellékhatása az italnak… vagy csak nekünk nem szeret úgy előjönni. Nem tudom, minden esetre eddig nem jelezte, hogy gondja lenne.

Iszonyatosan szenvedek minden egyes nap, de előttük igyekszek erősnek mutatkozni. A fájdalom a csontom mélyéig hatol, égeti szinte minden porcikámat. Majd’ belebolondulok, de nem akarom, hogy lássák rajtam… inkább kínlódok magamban.

            Épp Nana szobájába tartottam, mikor Hangeng nem figyelt előre és belém rohant. A bögre kiesett a kezemből és darabokra tört.

   - Mit tettél?!

   - Most mi bajod, csak egy csésze tea.

   - Aish! Mit keresel egyáltalán a lányok folyosóján?

   - Az én kis tündéremet.

   - Remek, megtaláltál. De nem igazán érdekelsz, szóval örülnék, ha lelépnél. Így is elég bajt okoztál…

   - Miről beszélsz?

   - Mindegy, hagyjuk… Menj inkább vissza a fiúkhoz, oké?

   - De én veled szeretnék lenni, jobb társaság vagy.

   - Viszont én ki nem állhatlak, ráadásul nagy galibát csináltál… Szóval nyomás, mielőtt én tüntetlek el innen…

   - Mit tehetnél ellenem? Semmit.

   - Tudod, van az a gazocska… verbéna…

   - Boszorka!

   - Bye~ - nevetve álltam fel, de amint eltűnt, megint bosszús lettem. Fel kell takarítanom azt a tócsát és még egy újabb adagot is szereznem kéne.

   - Minden rendben? Segítsek?

   - Oh, Sunny… - meglepetten fordultam hátra – Te nem mentél már el órára?

   - Még nem. Csak hallottam, hogy valakik vitatkoznak idekint, gondoltam megnézem, mi történik… de egyedül téged találtalak itt. Mi az a nagy pocsolya?

   - Tea…

   - Na Rae?

   - Igen. Hangeng belém szaladt, így most az utolsó adag pocsékba ment.

   - Nincs több?

   - Ma akartam készíteni suli után, mert úgy gondoltam, hogy akkor is elég lesz, de… az a marha vámpír keresztülhúzta a számításaimat.

   - Ugye nem lesz abból baj, hogy nem kap a főzetből?

   - Nem tudom, talán nem… talán.

   - Remélem nem, mert látva a múltkorit akár meg is ölhet bárkit.

   - Ne aggódj, megoldom valahogy. – biztatóan rá mosolyogtam – Menj csak, ezt majd én elrendezem. – visszaszaladtam a szobámba, hogy szerezzek valamit, amivel feltörölhetem a kiömlött teát… Amint végeztem, egyből mentem is a tanterembe.

   - Jó reggelt, Hyori.

   - Neked is, Jin Ha. Hol vannak a többiek? Már itt…

   - Elmentek, vagyis… a szüleik legtöbbjüket kivették a suliból határozatlan időre, mikor megtudták, mi történt Soo Mivel. Addig nem jöhetnek vissza, amíg Na Rae itt van.

   - Mégis kiket?

   - A tigriseket, Shindongékat… nagyjából négyen-öten maradtunk az osztályból. Leeteukkel együtt talán még egy vagy két ember, ha van.

   - Mi van a többi évfolyamon?

   - Ugyanez…

   - Ezt nem tudom elhinni! Rengetegen tudják, hogy Nana próbál változni, ezt miért nem tudják elmondani, miért csak a negatív részét a dolgoknak?!

   - Állítólag nem belső körökből tudják az információt. Az a hír járja, hogy egy sötét csuklyás alak járja a várost és kürtöli szét, hogy nálunk egy hibrid is tanul.

   - Egy volt diák?

   - Talán, de senki sem tudja még, hogy ki is ő valójában.

   - Értem… Az A-sok hányan maradtak? Sun Jae és Hangeng biztosan, mert velük találkoztam.

   - Ha jól tudom, akkor még Siwon és Kage. Meg persze Na Rae.

   - Elég silány a helyzet, mit ne mondjak…

   - Még a végén bezárják a St. Helenst.

   - Nem fogják, megoldjuk valahogy. Csak össze kell fognunk az A-sok meglévő részével.

   - Gondolod, hogy belemennének?

   - Az ő érdeküket is szolgálja, nemde?

   - Igaz. Akkor menjünk és…

   - Hyori, azonnal gyere!

   - Mi történt?

   - Na Rae… Kage…

   - Máris megyek.

62. rész

Siwon  Na Rae  Leeteuk  Hyori  Kyuhyun 

   - Na Rae… - megfogtam mindkét csuklóját, leszedtem a derekamról és felé fordultam… - Elég, felejts el.

   - Tessék?

   - Kis híján megölted a testvéremet. Örülj neki, hogy én nem csinállak ki itt és most.

   - Képes lennél rá?

   - Persze.

   - Akkor tedd csak meg, nem állok ellen.

   - Mi???

   - Ölj meg, hogy másoknak ne árthassak. Így legalább nem lenne hiába való a húgod… halála.

   - Komolyan gondolod?

   - Teljes mértékben. Ha ettől megbocsájtasz nekem, akkor feláldozom az életemet.

   - Te nem vagy normális! – a nemrég történtek hatása alatt állva nem tudtam fékezni magam, megragadtam mindkét vállát és egy vaskos fának löktem – Miért akarod a halálodat, ráadásul az én kezem által??

   - Mert csak te teheted meg. – jobb kezemet felemeltem és végigsimítottam arcán – Csak benned bízok, mert olyan vagy, mint én. Gyengéd lélek hidegvérű gyilkos ösztöneivel megáldva. Tudom, hiszen én is ilyen vagyok. Önszántamból soha sem tudnék ártani senkinek, de most késztetést éreztem rá, egy belső hang súgta, hogy tegyek így. Megérted, nem?

   - Fejezd be, ne hozz ki a sodromból! – szorosabban fogtam vállait.

   - Könnyebb lesz úgy megtenni. Gyerünk, mire vársz? – lehunytam szemeimet. Egy kósza könnycsepp gördült végig arcomon, mert valójában nem akartam meghalni, de ha ez kell a bocsánathoz, ám legyen, megteszem.

   - Ne csináld ezt!

   - Itt meg mi folyik?

   - Én… ő… ő kérte.

   - Siwon, beszélnünk kell.

   - Miről? Valami nagyon gyanús…

   - Sajnálom, de nem sikerült.

   - Mi?! Úgy érted, hogy…

   - Igen. Hyorival együtt mindent megtettünk, amit csak tudtunk, de…

   - Nem, ez nem lehet igaz! – odarohantam Hyorihoz, aki épp lecsukta Soo Mi szemhéjait. – Nem!

   - Sajnálom.

   - Nem a te hibád, hanem az övé. – szúrós tekintettel néztem Na Raere és szinte azonnal előtte is termettem. Megragadtam nyakánál fogva és a levegőbe emeltem. – Ezt akartad, tessék!

   - Te is ilyen voltál fiatalabb korodban, nem hibáztathatod! Kyuhyun, csinálj már valamit!

   - Haver, állj le! Nem tehet róla, hogy ezt hozta ki belőle a Hold. Nemrég még te akartad megmenteni, most meg kinyírnád az ősi rókádat? Nem vagy egy kicsit ellentmondásos?

   - Te fogd be! Nem tudod, hogy milyen elveszíteni egy családtagodat.

   - Siwonh… tedd meg, kérlekh…

   - Ezt honnan vetted? A vadászok nem csak titeket akarnak elkapni! Ereszd el őt végre, gondolkodj már!

   - Nem! Ő kérte, hogy tegyem meg. – szorosabbra fontam torka körül ujjaimat – Pedig eleinte még azt hittem, hogy megváltoztatható, hogy lehet belőle tiszta vérű rókát csinálni, de tévedtem. Sose lesz olyan, mint mi, mindig is sokkal vadabb, kiszámíthatatlanabb marad majd. Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, hogy öljük ki belőle a farkast… mégis hogyan lehettem ekkora hülye?! – még erősebben szorítottam – Így született. Vagy teljesen végezni kell vele, vagy hagyni, hogy szörnyetegként élje mindennapjait és kénye-kedve szerint gyilkoljon.

   - Siwon, elég! Megértem, hogy fáj a húgod elvesztése, de ne legyél olyan, mint ő… Ne hisztizz mindenért!

   - Mi?! Te most…

   - Igen, beszóltam. Akkor engem is meg akarsz fojtani? Gyere csak, nem félek tőled. Soha senkinek nem tudtál igazán ártani! Nézz csak magadra, most is remegsz. Gyenge vagy ahhoz, hogy bárkit is bánts.

   - Azt hiszed? – Na Raet elhajítottam és megindultam Kyu felé.

   - Azonnal fejezzétek be! – megköszörültem torkomat, miközben feltápászkodtam a földről – Valóban én kértem meg Siwont arra, hogy végezzen velem. Nem akarok még többet ártani, ezért mondtam neki.

   - Nana, ez akkor sem megoldás. Én tudok neked segíteni, ha szeretnéd. Nehéz lesz, sokat fogsz szenvedni, de a végén… a végén nem leszel hibrid.

   - Ez lehetséges lenne?

   - Ha bízol bennem, akkor igen.

   - Ha megteszem, végigcsinálom a procedúrát, akkor megbocsájtasz nekem? – Siwon felé fordultam.

   - Nem érdekelsz…

   - Legyen. Még ha belehalok, akkor is megpróbálok mindent, hogy ne olyan legyek, mint most. Meg akarok változni mindenkiért, hogy ne legyetek veszélyben.

   - Én veled leszek, végig segíteni foglak.

   - Rám is számíthatsz.

   - Siwon kivételével mindenkire számíthatsz. Vele meg ne foglalkozz, majd megnyugszik.

61. rész

Siwon  Leeteuk  Kage  Na Rae 

   - Leeteuk, mondd, hogy meg tudod menteni! Kérlek!

   - Igyekszek, de ahhoz csendre és nyugalomra van szükségem. Hagyjatok itt minket Hyorival, ti pedig menjetek innen.

   - Rendben, megyünk. – belekaroltam barátnőmbe és beljebb vittem az erdőbe. – Ne aggódj, nem lesz semmi baja, meg fog gyógyulni.

   - Te tudtad, igaz? – leültem egy kidőlt fára – Miért nem mondtad el?

   - Nem tehettem, megtiltották.

   - Jogomban áll tudni, hogy mi vagyok! Miért így kellett megtudnom?

   - Sajnálom, hidd el. De ha szabályt szegek, akkor ki is csaphattak volna.

   - Értem… vagyis nem, de mindegy. Mit nem mondtatok még el?

   - Sajnos sok dolgot…

   - Mégis miket?

   - Nem te vagy az egyetlen, itt mindenki valamilyen „szörny”.

   - Mindenki?

   - Pontosan. A három kínai, azaz Henry, Hangeng és Zhou Mi vámpírok. Kyuhyun, Yesung, Ryeowook és Sun Jae farkasok; de relatíve békésen megélnek egymás mellett. Min Ha hószellem, Jin Ha és Hyori tündérek, Leeteuk angyal. Van pár tigris Eunhyuk, Donghae és Korra személyében. Aztán ott vannak a medvék, Kangin és Shindong. Sungmin és én lidércek vagyunk. Végül, de nem utolsó sorban pedig a rókák…

   - Nem vagyok egyedül?

   - Nem, van még rajtad kívül kettő.

   - Csak nem…

   - Ha Siwonra és Soo Mire gondolsz, akkor de.

   - Istenem, mit tettem… Beszélnem kell Siwonnal, amilyen hamar csak lehet. – felpattantam Kage mellől és visszamentem Teukékhez, akik még mindig Soo Mi megmentésével voltak elfoglalva. Odaléptem Siwonhoz és a vállára tettem a kezem. – Megbeszélhetnénk…?

   - Ezen nincs mit. Nem érdekelnek a kifogásaid, csak tűnj innen.

   - Kérlek…

   - Siwon, menj vele, addig sem itt nyüzsögtök körülöttünk.

   - Oké… - felálltam és félrehúztam Na Raet is – Mit akarsz? – hátat fordítottam neki.

   - Tudom, hogy talán soha sem fogsz, de kérlek, bocsáss meg. Kage mindent elmondott és te vagy az egyetlen, akire számíthatok most, hogy tudom, mi is vagyok.

   - Nem gondolod, hogy kicsit pofátlan pont azután ilyet mondani, hogy megölted a húgomat?

   - Nem öltem meg!

   - Dehogynem!

   - Nem! Ugyan épp csak, de érzem, hogy még él. Talán te nem?

   - Nem vagyok ősi, mint egyesek…

   - Hogy mi vagyok?

   - Erre való a könyvtár, használd nyugodtan. Csak engem hagyj békén.

   - Siwon… - a háta mögé álltam és átöleltem őt – Tudom nagyon jól, hogy szörnyű dolgot tettem, de kérlek szépen, bocsáss meg most az egyszer. Csak tőled kaphatok választ arra a több tucatnyi kérdésre, ami most a fejemben kavarog. Ha tehetném, akkor visszaforgatnám az idő kerekét és leállítanám magam valahogy. Igen, ez sem a legjobb ötlet, de jelenleg nem jut jobb eszembe. Szükségem van rád ahhoz, hogy megértsem ki és mi vagyok én valójában. Bocsáss meg, kérlek.

   - Na Rae… - megfogtam mindkét csuklóját, leszedtem a derekamról és felé fordultam… 

60. rész

Hyori  Leeteuk  Na Rae  Kyuhyun  Kage  Ryeowook  Soo Mi  Siwon 

            Bekövetkezett az, amitől féltünk, Na Rae elkezdett átalakulni. Ugyan még nem teljesen sikerült neki, de már ez is bőven elég… így is képes lenne mindannyiunkat megölni, ha arra kerülne a sor.

   - Na mi van? Nem kéne a fél-hulla sráccal törődnöd inkább? Vagy várj, majd én kezelésbe veszem. – gonosz vigyorral arcomon pattantam fel a földről és egy pillanat alatt a fiú mellett voltam.

   - Hozzá ne merj érni! – mordultam Na Raere – Így is elég bajt okoztál már.

   - Neked mégis mivel? Belezavartam a testvér-szerelembe? Ugyan kérlek, béna vagy te ahhoz, hogy megakadályozz. – Siwon csípőjére ültem és felhúztam pólóját.

   - Cica, ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? – megfogtam mindkét csuklóját és félredobtam magamról. – Fajtabelit nem támadunk, nem tudtad?

   - Te meg sem közelíted az én szintemet, szakadj le rólam. – feltápászkodtam és megindultam felé… de a hugicája közénk ugrott.

   - Megmondtam, hogy ne érj hozzá!! – elé álltam és vállainál fogva a földre nyomtam, aztán ráültem. – Nem bánthatod őt, csak ha engem megölsz!

   - Hé, nem öl meg senki senkit!

   - Haver, te most szépen velem jössz. – Siwon hóna alá nyúltam és arrébb húztam. Megpróbáltam ott tartani, hogy legalább ő ne avatkozzon bele.

   - Eressz el, amíg szépen mondom!

   - Nem-nem, szépen itt maradsz. – kezeit hátra csavartam és szorosan fogtam őket.

   - Szuper, a bátyád lesz a desszertem. Előbb téged intézek el, aztán egy hosszabb játszadozás után őt. – kimásztam a lány alól, magam alá gyűrtem és torkánál fogva tartottam lent.

   - Na Rae, elég! – felülről kaptam el és elvittem egy távolabbi helyre.

   - Tegyél le, madárka!

   - Megteszem, amint lenyugszol.

   - Arra aztán várhatsz. – elkezdtem kezébe ficánkolni. Sikerült addig-addig mocorognom, míg végül kiestem szorításából és zuhantam a föld felé.

Kiszabadultam Kyuhyun fogásából, Na Rae alá szaladtam és elkaptam. – Megvagy, Cica. – vigyorogva szorongattam karjaimban.

   - Eressz!

   - Mert ha nem?

   - Akkor veled végzek előbb és ezt a húgodnak végig kell majd néznie. Vagy mégsem… – kiugrottam karjaiból és szélsebesen megindultam Soo Mi felé. Ismét a nyakát kaptam el és az egyik fának löktem. – Siwont még használhatom valamire, de téged… - egy pillanatra minden elsötétült, aztán mintha az erőm megkétszereződött volna.

   - Kyu, ide tudnál jönni? Azt hiszem, ez a te tereped…

   - Mi tör… tént… Jah, hogy már ketten van. Remek… - kitörő lelkesedéssel igyekeztem őt leszedni Soo Miról.

   - Csak nem gondoltad, hogy elrángathatsz innen? – egyetlen mozdulattal ellöktem magamtól… vagy 20 méterrel arrébb landolt nagy puffanás kíséretében. Visszafordultam a csajhoz és még jobban összeszorítottam ujjaimat nyaka körül, éreztem a pulzusát. – Hm, gyors vagy lassú halált szeretnél?

   - Engedj el, te szuka! – megpróbáltam kiszabadulni, de nem sikerült, egyre erősebben fogott, már szinte megfulladtam.

   - Tűnj el onnan!

   - Siwon, ne keveredj bele te is!

   - De a húgomról van szó. Akármennyire is idegesítő tud lenni, mégis a testvérem, ezért meg kell védenem.

   - Akkor mi lesz Na Raevel? Mindkettőt nem óvhatod, az egyiket el fogod veszíteni.

   - Nem kérhetitek azt, hogy válas…

   - Ah…!

Mind a hang irányába kaptuk a fejünket. Na Rae épp elengedte Soo Mi torkát, aki eszméletlenül csuklott a földre, aztán ő is elájult.

   - Leeteuk, azonnal csinálj valamit a húgommal!

   - Siwon, nyugi. Így nem tudok koncentrálni, menj innen.

   - De…

   - Gyere! – belekaroltam és elhúztam – Én is ugyanúgy aggódok érte, mint te, de ha ott nyüzsögsz, azzal csak hátráltatod.

   - Hogy tehette ezt?

   - Te is ilyen kontrollálhatatlan voltál kezdetben, tudod nagyon jól.

   - Akkor is, miért pont őt? Ezt sose fogom neki megbocsájtani!

   - Én sem, de most higgadtnak kell maradnunk Soo Mi érdekében.

   - Igazad van… - visszamentem Teukék mellé és csendben figyeltem.

   - Segítsek?

   - Ha tudsz… kéne pár gyógynövény.

   - Intézkedek.

Míg a legtöbben a vöröske körül sürgölődtek, addig én letérdeltem Na Rae mellé, fejét az ölembe húztam és simogatni kezdtem arcát.

Hirtelen riadtam fel. Nem tudtam, hol vagyok vagy mi történt, de rémesen éreztem magam. – K-Kage… mi…?

   - Sssst! Ne beszélj…

   - De…

   - Inkább ne. – megráztam a fejem – Most nem jó az időzítés.

   - Mit…? - egy szempillantás alatt minden lepergett a szemem előtt. Mintha valami rossz horror-filmet néztem volna végig, iszonyatos volt látni, ahogy valakit megölök. Egy szörnyeteg vagyok… egy gumiho. Felkászálódtam és odamásztam Soo Mi mellé. – Ugye nem esett nagy baja? Ugye?!

   - Menj innen!

   - Siwon… én nem akartam, te is tudod.

   - Ez az éned lehet, hogy nem… de a másik nem csak akarta, hanem meg is tette! Takarodj innen, nem akarlak látni!

   - De… sajnálom. – zokogva rogytam ismét térdre – Nem bírom tovább! Miért nem állítottatok le? Miért hagytátok, hogy ezt tegyem?! Nem elég, hogy egy szörny vagyok, még gyilkos is!

   - Leeteuk, mondd, hogy meg tudod menteni! Kérlek!

59. rész

Soo Mi  Ryeowook  Kage  Na Rae  Hyori  Kyuhyun  Siwon  Leeteuk         

Mivel hivatalosan betegnek voltam jelentve, így a napom nagyon unalmasan telt. Jóformán csak feküdtem a szobámban és azon gondolkodtam, hogy mi lenne a megfelelő ruha estére. Végül egy spagetti pántos, virágos felső és egy farmer mellett döntöttem. Bár az igazat megvallva semmi kedvem nincs elmenni, de Wookiem kedvéért mégis csatlakozok hozzájuk.

Szép lassan letusoltam, megmostam a hajam, nem siettem el semmit, hiszen rengeteg időm volt…

   - Hogy haladsz? – az ajtófélfának támaszkodva figyeltem, ahogy fel-alá mászkál a szobában egy szál törölközőben.

   - Wook… Mióta ácsorogsz itt?

   - Elég ideje, hogy mindent lássak.

   - Mi mindent?

   - Pont a lényeget. – vigyorogva léptem közelebb hozzá.

   - És, tetszett?

   - Nagyon is. Mikor készülsz el?

   - Hova sietsz? Amúgy nagyjából fél óra. A többiek kész vannak már?

   - Nem tudom, szerintem készülődnek ők is.

   - Akkor én sem fogom elkapkodni.

   - Pedig jobban tennéd, mert mi már rég kész vagyunk. – szokásomhoz híven az ablakba ültem.

   - Kage, menj már innen!

   - Csak nem zavarban vagy? Felőlem csinálhatjuk hármasban is, engem nem… vagyis tudod mit, zavarna, mert te vagy a harmadik személy. Na, csipkedd magad, nem akarunk egész este rád várni!

   - Akkor menjetek, majd csatlakozunk. Pápá!

   - Ch… - inkább leugrottam onnan és átmentem Na Rae szobájába. – Kész vagy?

   - Szia, igen. Csak a parfüm van hátra és indulhatunk is. Vagy Hyori még nincs kész?

   - Lent vár a fiúkkal együtt. De mond csak… Kinek csípted ki ennyire magad, hm?

   - Nem is… á, hagyjuk. Nekem ez a „bulis” ruha, ebben érzem jól magam.

   - Oké, csak kérdeztem. Beszéltem Wookékkal, ők később csatlakoznak hozzánk.

   - Rendben. Gondolom, odatalálnak egyedül is.

   - Nem lehet belőle problémájuk.

   - Akkor jó, felőlem mehetünk.

   - Szuper. – belekaroltam a lányba és együtt csatlakoztunk az udvaron ácsorgó csapathoz. – Meghoztam a mi kis ünnepeltünket.

   - Sziasztok!

   - Milyen csini vagy.

   - Köszi, te is.

   - Mi van fiúk, elvitte a cica a nyelveteket?

   - A tiédet mindjárt el fogja. – átkaroltam derekánál és közelebb rántottam magamhoz.

   - Ezt még ne most… - kicsit arrébb toltam.

   - Hol van a vöröske?

   - Később jönnek, Kage beszélt velük.

   - Bementél a húgom szobájába?

   - Nem volt más választásom. Nanat láttam korábban, hogy mindjárt kész, ezért egyből a tesódhoz másztam.

   - Másztál?

   - Ablak…

   - Gondolhattam volna, mindig ott jössz. Tudsz egyáltalán kopogni?

   - Az ablakon is szoktam kopogni.

   - Hagyjátok a vitát és inkább gyertek.

   - Siwon… figyelj csak. Hyori mesélte valamelyik nap, hogy mire készültök. Elkezdtétek már?

   - Ma reggel beadta neki az első adagot.

   - Volt már valami jele annak, hogy hatna?

   - Igen, nem sokkal az után, hogy megitta, egyből elkezdett átalakulni.

   - Nem azt beszéltük, hogy nem mész bele, Hyori?

   - Tudom, de… nagyon szeretnék segíteni Na Raenek. Vállalom a felelősséget a tetteimért, ha arról lesz szó.

   - Ezt akkor sem lenne szabad…

   - Teuk, tudom, hogy nem helyesled, de nem hagyom, hogy Hyo bajba kerüljön. Én fogom elvinni az egész balhét, ha valami balul ütne ki.

   - Ajánlom is, mert nem akarom, hogy miattad csapják ki a suliból.

   - Nem fognak, ne aggódj.

   - Hé, ti miért szeparálódtatok így el tőlünk?

   - Csak… mert szerettünk volna így hármasban beszélni?

   - Ne csináljátok már, együtt kéne lennünk, nem?

   - Akkor te menj előre Siwonnal, mi pedig követünk titeket. Úgyis csak te tudod, hogy hova akarsz vinni minket.

   - Pont vele… oké, gyere. – megragadtam a karját és magam után húztam. Valójában már csak alig 2 percre voltunk a helytől.

   - Hé, hova rohansz?

   - Nem egyértelmű, hogy miért koptattak le minket? Nem kellünk mi a „rózsaszín felhőbe”.

   - Ezt meg hon… - a szeme megint zölden kezdett izzani – Szóval honnan veszed?

   - Női megérzés… de ha annyira zavar, akkor akár vissza is mehetsz.

   - Nem, jó ez így. Csak furcsa volt, ahogy minden habozás nélkül belementél abba, hogy velem legyél… mondhatni kettesben. Mi lett a korábbi taszítással?

   - Ugyanúgy megvan… vagyis nem teljesen. – lehajtottam a fejem és úgy mentem tovább – Rajzon téged rajzoltalak le, én sem igazán tudom miért.

   - Tudok róla, Wook elmesélte.

   - Oh… értem… és nem lepett meg?

   - Őszintén?

   - Még szép!

   - Nem.

   - Hogy-hogy?

   - Számítottam rá, nagy benyomással szoktam lenni a lányokra.

   - Egoista!

   - Félreérted, nem direkt. Nem tehetek ellene semmit… főleg, ha olyan a lány, mint te.

   - Mint én?

   - Különleges vagy és ezt te is tudod.

   - Miért?

   - Mert… más vagy, mint a legtöbben… - egyre jobban kezdtem érezni a Hold hatását, de igyekeztem visszafojtani a feltörni akaró ösztönöket – Hamarosan mindent megértesz majd.

   - Valami baj van, nagyon akadozva beszélsz?

   - Minden oké… - lerogytam a földre és összegörnyedtem.

   - Kage, Hyori! – Siwon mellé guggoltam és egyik kezemet hátára tettem - Gyertek gyorsan, valami nem stimmel!

   - Na Rae, menj onnan! Most!

   - Mi, de miért??

   - Tűnj el, gyorsan!

   - Mi van a bátyámmal?

   - Soo Mi, most ne!

   - Nem érdekeltek, mi van vele? Mit csináltál vele, te kis…

   - Hagyd Nanat. – indákkal fogtam őt le. Hirtelen cselekedtem, nem törődve azzal, hogy Na Rae is láthatja… felelőtlen voltam.

   - Ez meg… mi a fene volt, Hyori?!

   - Engedj el, tündérke! – egyik karomat kiszabadítottam a gazokból.

   - Mi folyik itt? Nem értek semmit és a fejem mindjárt felrobban! Mi ez az egész?? – sírva ültem le, a térdeimet felhúztam és átkaroltam, fejemet pedig rájuk hajtottam. Abban reménykedtem, hogy így ki tudom majd zárni a külvilágot… de tévedtem. Valami mélyen bennem kitörni készült és nem bírtam neki gátat szabni. Egy pillanatra eszméletemet vesztettem…

   - Hyori, nézd! – mutattam a földön fekvő lány felé.

   - Jajj, ne! – odasiettem hozzá.

   - Mi van, mi ez az ijedt arc? – felültem és az előttem térdelő csajszira vigyorogtam – Talán szellemet láttál?